Barátaimmal 1966 nyarán úgy döntünk, hogy közösen veszünk egy autót. Jogosítványunk nincs, viszont komolyan szeretnénk egy kocsit. Alapos, megfontolt vevőként mustrálunk egy kivénhedt BMW-t a Vörösmarty utcai ház fészerében. Úgy alkudozunk, hogy pénzünk sincs, úgyhogy nincs mit kockáztatnunk. Varga Rudi cimborámmal még a Sajó-parti MÉH telepet is bejárjuk, hátha lelünk egy felújítható roncsot.
Mindenre gondolva még spárgát is viszünk, hogy hazahúzzuk. Mindkettőnk édesapja gépkocsivezető, és biztosak vagyunk abban, hogy a vezetés tudományát genetikailag belénk plántálták. Mámorító benzingőzben álmodozunk egy maszek autóról. Az Autókert a nénikém, Steiner Sándorné Editke vezeti. Mire az álom megvalósul, nála veszem a Trabant kilincseit és a fűtést pótló benzinmelegítőt. Segédje, Nagy Zsolt a műszaki boltosok kék köpenyében ott rakosgatja a gumikat és az önindítókat. Ismeretségünk innen datálódik. Ketten, együtt könnyűszerrel felidézzük a félévszázad ezelőtti miskolci autófóniát. Vasárnap délelőttönként a város első autópiaca a Szeles utcától a Búza téri görögkatolikus templomig húzódik. A végiben motorkerékpárok, Riga meg Babetta „darálók” kelletik magukat. Zsolt állandó piaclátogató. Igazából predesztinált a Lorántffy utcai Merkúr kereskedésre. Az államilag felügyelt, használtkocsi-telep a kimúlásáig őrzi egy nagy, új autóátadó komplexum tervét. Sokáig reméljük, hogy Debrecen után nemsokára Miskolcon is átvehetjük a Ladát, a Wartburgot, a Škodát vagy a Trabantot. Zsolt szerint ez az elképzelés az infrastruktúra hiányában hiúsul meg. Nincs a közelben autószállításra alkalmas vasúti iparvágány.
Magam is tudom. Csűri István a MERKUR legendás és mindenható vezérigazgatója, aki egyedül képes a járműátadási sorszámok keverésére, többször is interjút ad Miskolcon. Sosem zárja ki egy helyi új autóelosztó-telep kialakítását. 1984 őszén privatizálják a legismertebb és legnagyobb járműkereskedést. A helyi vezetés Nagy Zsolttal, Ginovszky Róberttel, Monoki Lászlóval és Deme Tiborral alkalmazottból tulajdonossá avanzsál. A hangzatos Négy kerék néven több ezer használt autót forgalmaznak. A piac éppen most kapcsol a hatodik sebességbe. A külföldi import még nehézkes és drága, a hazai behozatal viszont a KGST partnerek körülményessége miatt akadozik. Érdekes, soha vissza nem térő világban élünk. Megesik, hogy egy használt autó új áron talál gazdára. Nagy Zsolt hamarosan egy újabbat dobbant, 1992 áprilisában megnyílik az első Opel szalon a régi MERKUR telep helyén. Pontosan olyan, mint Ausztriában vagy Németországban. Ott helyben választjuk ki a nekünk tetsző kocsit, és még aznap rendszámmal meg is kaphatjuk. Ez maga a hétköznapi csoda. Nem vagyunk hozzászokva. Még feszengünk is az elegáns szalonban, szokatlan, hogy a pénzünkért fehér inges, nyakkendős eladók beszálláskor kinyitják előttünk a kocsi ajtaját. Zsoltéknak mázlijuk van, éppen akkor jelenik meg az új Astra, a magyar autó potom kilencszáz-kilencvennyolcezer forintért. Nehéz elhinni, de van elegendő. S aki fehéret szeretne, azt is megkapja. Közben sok víz lefolyik a Szinván a Sajóba.
Egymást érik a márkaszalonok. Közülük sokat bezárnak. Ám örök optimizmussal még többet nyitnak. Hajózni, autózni kell. S a benzin gőze hatványozottan gerjeszti a volánforgatás vágyát…
