Ma délután négy órakor így nézett ki kenyeres stand a Tapolcai úti Lidl áruházban. Elfogyott a mindennapi betevőnk. Mégse volt pánik. Senki nem mérgelődött, a bóklászó vásárlóknak eszükbe nem jutott háborogni. Csak bennem tolultak fel a régi emlékek. Hiszen már nagyon régóta nem láttam olyan kenyeres standot, amelyet ennyire kifosztottak volna. Le is fotóztam.
Mivel a belvárosi Széchenyi utcában a város legnagyobb kenyérüzlete felett nőttem fel nálunk elképzelhetetlen volt az üres szakajtó. Ebben tartottuk a péksüteményt, a ropogós sós kiflit és a zsemlét. Ami sose hiányozhatott a reggeli asztalról. Starknénak, az üzletvezetőjének köszönhetően a tanulólányok házhoz hozták az árut. Ennek a kivételes bánásmódnak, az elkényeztetésnek köszönhetően máig is nagyon kenyeres vagyok. Túl életem javán ma is bármikor elmajszolok egy kenyeres vagy vajas deszkát. Fenséges finomságok – jó friss kenyérből. Még akkor is, ha megtanultam, ami az életben jó arra ráfogják, egészségtelen, hizlal és minden egyéb nyavalya okozója.
Az átkosban a kenyérellátás önmagában politikai kérdés volt. Mondjuk április negyedikére vagy november hetedikére – különösen, ha hosszú hétvégével párosultak ugyanígy spájzoltunk, mint manapság amikor éjjel nappal várnak a benzinkutas szupermarketek. A miskolci kenyérgyárnak olyan tartalékot kellett lesütnie, hogy utána még hetekig hordhatták a Zsolcai sertéshizlaldába. Mégis megesett, hogy zavar keletkezett az ellátásban és nem mindenhová jutott elegendő a fehér vagy a barna kenyérből. Akkoriban szerényen ennyi volt a választék. A szerkesztőségbe és a pártbizottságra is záporoztak a panaszlevelek. Sőt még ha komoly hiány volt, akkor az úgynevezett hangulatjelentésbe is beleírták. Egy ilyen zsörtölődés mára szabotázs határát súrolta, a sütödék vezetőit rögtön a szőnyeg szélére állították. Hiába mentegetőztek, hogy a boltok nem rendeltek eleget és nekik háromnapi készlet maradt, száradt a nyakukon. Valakinek el kellett vinnie a balhét. A pártbizottsági ülésen már felkészülési tervvel kellett prezentálniuk, hogyan várják a következő piros betűs ünnepeket. Ez volt a korabeli kenyérkérdés.
Jut eszembe a Lidlben kedvesek voltak. Mondták, fél órán belül kisül a következő porció, de ha sietek, menjek át a közeli Tescóba. Mentségükre szóljon, hogy néhány jó üres és a garázsban hasznosítható ingyenes dobozból most is nagy volt a választék. Hoztam is egy háromrekeszest.
