Gyilkosok akik a más idejét lopják – a családunk órája pontos volt – nagy galibát sosem okozott

Vannak képek amelyek láttán már is csomagolok, a nagy időutazásra. Ha jól megtetszenek nézni ezt a fotót ez a Széchenyi út 55 szám előtt lehet. Bár időközben változtak a számok, egy biztos az 59. szám alatti illatszer és a Rinder bácsi vasboltja közötti szakaszon lehetett ez a reklámoszlop. Amelynek a tetején egy nagy óra volt. Mi pedig ezzel szemben a túloldalon laktunk több mint húsz évig a 48. szám alatt, pontosan az akkoriban cérnaboltnak nevezett üzlet felett. Számunkra ez az utcai óra házi bútordarabként funkcionált.

Bár már volt telefonunk – 13 044 , az első számunk sosem felejtem el – nem pazaroltuk a húsz fillért a posta pontos időjelzésre. Így ha a kar vagy a vekkerórát akartuk beállítani egyszerűen kilestünk az ablakon. Később már firkász koromban gyakran foglalkoztam az utcai órák jelentőségével. Hiszen amikor még nem szaladgáltunk okos mobilokkal a rádió és a tévé volt az időbeni tájékozódási pont. Megtudtam, hogy a Magyar Posta üzemeltette az összes utcai és úgynevezett fontos közintézményi nyilvános órát. Például a Tapolcai termálfürdő várójában lévőt is a postások felügyelték. Sőt a pályaudvariak is hozzájuk tartoztak, volt saját órásuk aki ezeket a hatalmas elektromos szerkezeteket javította és belőtte.

Persze mindig akadt hibás , pontatlan óra. Ezeket az újság az olvasóink bejelentése alapján gyorsan kipécézte. Gyerekként arra is emlékszem, hogy amikor elromlottak akkor a hirdetőoszlop alsó részén át bújt be a szerelő és egy létrán át mászott fel a szerkezetig. Gyakran megesett ez mivel ha áramszünet volt újra kellett kalibrálni a mutatókat. Talán egyszer az is megesett, hogy a pontatlan utcai óra nyomán  rosszul állítottuk át az óráinkat. Mivel nem volt másodperc mutatója , ránézésre nem tudhattuk, hogy most éppen béna.

Ám mivel még abban az időben időmilliomosok voltunk egy-két óra ide vagy oda nem nagyon számított. Bezzeg most amikor már elérkezett a  minden nap ajándék kora a perceket is becsülni kell. Így aztán gyilkosnak tartom mindazokat a pontatlan embereket akik másokat oktalanul megvárakoztatnak vagy pontatlanságukkal megsértenek.

Ez a kép meglehetősen régi, az én koromban a villamosok két vágányon közlekedtek az út közepén. Viszont az a bizonyos óra mindig is ott volt.

Mert ugye tudjuk, a pontosság a királyok udvariassága.