Sose gondoltam volna, hogy mennyire igaz ez a mondás. Most, hogy engem is elkapott az évértékelő láz azon töprengek hogyan is telt el 2018. Megmondom a frankót, kurva nehezen. Tavaly is pontosan egy esztendeig gyanúsított voltam január elejétől decemberig sőt még szilveszter éjjelén is állítólag összetűzésbe keveredtem két fiatal rendésszel. Kirúgták a lábamat, beverték a fejemet és megbilincseltek majd elmagyarázták, figyelmeztetni akartak mert hét másodperce rossz helyen állok a járó motorú kocsival. Ez 2017 novemberében esett meg, de ez a borzalom végig kísértett a rá következő évben. Menetrendszerűen meghallgattak, szembesítettek, átéltem két bizonyítási kísérletet, egy kezembe nyomott műanyag játékpisztollyal és megfilmesítették mi az ami nem történt meg. A rendőrnőt persze nem érdekelte, hogy van egy eredeti felvétel is amin tökéletesen látható mi és hogyan zajlott le. Ám Ő nem hagyta magát megzavarni a tényektől. Akik egy csapatban fociznak és egy a játékvezetőjük azok összetartanak mint a hajgumi.
Szóval az óév izgalmas volt. Régi, rutinos gyanúsított vagyok tudtam mi a dörgés. Bejelentés nélkül nem hagyom el az országot, nem utazok el és tartózkodom minden törvénytelenségtől. Még a közlekedési szabályokat is betartottam. Ahol százharminccal száguldhattam volna ott lecsíptem a tempóból. Nem szabad a rendőrök bajszát huzigálni. Előtte egy csőd büntet címén lettem gyanúsított, ott a feljelentő Szűcs Erika alpolgármester , később miniszter asszony volt és minden áron rám akarta verni a Déli Hírlap felszámolásának az okát. Hiába mondták neki még az ügyészek is, hogy miért nem szólt akkor amikor a Rákóczi bankot veszejtette el. Végül ez a játszma is véget ért, neki illetve a miskolci önkormányzatnak hat millióba fájt. Nekem ez csak néhány heti álmatlan éjszakába. Viszont megtanultam, hogyan zajlik a rabosítás, miként kell egy steril fogkefével DNS mintát szolgáltatni.
2018 egyedülállóan izgalmas volt. A gyanúsítás gondolatával ébredtem, feküdtem. Reggel korán megkérdeztem a postást van e valamilyen hivatalos levelem, értesítésem a hatóságtól, a szervtől, nagyon szerettem volna tudni mi lesz a sorsom. Így hetven esztendősen amikor az ember már megcsináltatja a sírkövét , elrendezi ami hátravan, s semmit nem bíz a véletlenre felvéseti a nevét és a születési idejét. Én úgy gondoltam, a nevem alá íratom, hogy gyanúsított… ha nem érem meg az ügy végét jelzem, nem szándékosan szöktem meg.
Hosszú évek óta nem mentem nyaralni. Most még okom is volt rá. Elvégre egy ilyen ember mint én aki félkézzel, zsebből teríti le a városi perzekutorokat nem érdemli meg a nyári vakációt. Tavasszal három napra elmentünk volna Hajdúszoboszlóra, de valahogyan vacakolt a közérzetem, másnapra hazatűztünk. Ősszel még elugrottunk a sokat emlegetett Borostyán hotelbe – ez Debrecen mellett van a pusztában – ott meg elleptek minket a mezei poloskák. Innen is hazahúztuk a csíkot.
Ez volt tavaly. Az idei évértékelő még várat magára. Nagy terveket nem szövögetek. Még csak a postást várom és levelezek. Mindenkivel. Akivel tudom megosztom a sérelmem. Se többet se kevesebbet nem tehetek. S ha valaki lusta a saját évének az értékelésére rám számíthat. Házhoz megyek, s a tarifától függően összefoglalom a maga mögött hagyott évét. Az enyém ingyen volt.
