Jól kezdődött a nap. A napunk. Családilag köszöntöttük az aktuális születésnapost – Sajóörösi Edison Edét, aki ma lett két esztendős. A família legfiatalabbja elcsodálkozott, amikor a szokásos reggeli párágai sonkája helyett egy tortát talált a tálján. Gyertyát nem gyújtottunk, mert azt kellett volna fújnia. Viszont kórusban énekeltük Halász Judit örökzöld slágerét, miszerint – boldog születésnapot, hogy legyen még sok ilyen szép napod. Ede úr vette a lapot, egyedül birkózott meg a tortájával, eszébe se jutott, hogy megkínáljon.
Aztán délután fél négykor – mint egyébként az egyszerű hétköznapokon – megjelent, hogy sétálni vigyen. Ez a rigolyája. Cseles, elhiteti velem, hogy én sétáltatom őt. Ő viszont csak azért is arra megy, amerre úri kedve tartja. Így aztán ma sem volt másként bejártuk Tolnát-Baranyát átgázoltunk a rusnyáson is, hogy meg legyen a napi kilométerünk.
Tehát kétesztendős lett a trénerem,a személyi edzőm, aki nem hagy ellustulni, lelassulni…. A Jó Isten éltessen sokáig Edison Ede !
