Megettem a kenyerem legjavát, mégsem tudtam mi minden dolga lehet a választáskor a delegált szavazatszámláló bizottsági tagnak. Amúgy egy ilyen társadalmi eseménynek minden korban megvolt és megmaradt a filingje. Valamikor a nyolcvanas években a hazafias népfrontos időkben volt egy szavazókör a Lottóházzal szemközti régi technika házában. Emlékszem egy idős fejkendős nénire, aki ékteles sírásba kezdett az emeleten. Zokogott, hogy mit kell még megérnie, s még soha nem szavazott, de a családja csak elcipelte. S neki semmi kedve ehhez. Igen, drága Édesanyámat és nővérét csaknem százévesen vittem voksolni. Le sem tudtam volna őket beszélni erről. Egymás mellett laktunk mégis mindannyian más körzetbe mentünk. Már akkor is megkavarták, megkeverték a körzethatárokat. Mamámat és testvérét a Soltész Nagy Kálmán utcai iskolába szállítottam ahol 18 lépcsővel kellett megküzdeniük. Majdnem ölben vittem fel mindkettőjüket és a hátamon hoztam le őket. Jól emlékszem 2014. esztendőben egyszerre mondták – fiam nekünk ez volt az utolsó.
Mindez arról jutott eszembe, hogy ma egy szavazatszámlálókat trenírozó ülés résztvevője lehettem. Ahol beleláthattam a kulisszák mögé. Aki egy ilyen bizottsági tagságot vállal jól kösse fel a gatyáját. A meló kora reggel fél hatkor kezdődik és a java este hét órakor sincs vége. A pártok minden körbe két személyt delegálhatnak. Természetesen ahol nincs, meg a paritás ott fennáll a család kockázata. Hogy mire kell ügyelni? A páros delegáltak közül egyszerre csak egy hagyhatja el a szavazókört. Valakinek mindig résen kell lennie és ügyelnie, hogy a történésekről pontos jegyzőkönyv szülessen.
Néhány apróság. Köztudott, mifelénk hagyománya van a láncszavazásnak. A fene se tudta mi is ez valójában. Bejön valaki, s az első csak a borítékot dobja be, míg a szavazólapot kicsempészi, a körzetben már várják, ahol mondjuk 5 ezer forintért – vagy akár többért is megveszik tőle. A lényeg, hogy az utolsó egyszerre visszacsempészi az összest a kedvüknek megfelelően kitöltve.
Hogy lehet az ilyen manipulátorokat leleplezni. S ahol ilyenre specializálták magukat ott hogyan kell kiszűrni az üres borítékokat. Mindenre meg van a válasz. Arra is, hogy bárki beviheti a saját tollát, de a szavazókörben csak azt lehet használni, amelyet előtte kitettek. Olyan hőre eltűnőst nem ajánlatos. Ki kit kísérhet be a fülkébe és ki instruálhatja az a választópolgárt. Mi van azzal, aki nem tud olvasni, hogyan írja alá a választási lap átvételét. Három ikx, ha doktor négy – viccelődtek. A vakoknak kötelező Braille írásos tájékoztatót biztosítani. A házhoz vitt urnákat három személynek kell kísérni. A szavazókörben nem lehet telefonálni, fotózni és a számláláskor el kell zárni a tollakat. Ceruzával számolnak. Ilyenkor figyelni kell egymást ne, hogy valaki az asztal alá is dobáljon szelvényt. Minden számlálás végeztével hiteles jegyzőkönyv jár minden bizottsági tagnak. Pecsétes. S ha bármi vita alakul ki vagy a csalás gyanúja felmerül hívni, kell a rendőrséget. Ezt az utóbbit nem tudom értelmezni, s igazából nincs is bizalmam az ilyen intézkedésekben. Ám ez az az előírás, ez a rend, s minden félreérthető helyzetet azonnal jelezni kell a választási bizottság vezetőjének.
/ A címképen Verest lenyomták a földig. Máskor magasabbra kell rakni./
