Nézzék el, hogy ismét a miskolci nagy posta előtti járdán parkolással, a megveretésemmel kapcsolatban ágálok. Mostanra már minden világos és egyértelmű, nem véletlenül álltak meg ott a járdán naponta százszámra. Nem véletlenül bírságoltak ott a rendészet szorgos emberei, így gyűjtötték a pénzt a kincstárnak. Mint a szorgos méhecskék a mézet. S ebbe az igyekezetbe az is belefért, hogy többek között engem is a földhöz vágjanak, mert nem ismertem el a szabálytalanságot.
Mit sem törődve azzal, hogy Lévai István, a városháza közlekedési koreográfusa a posta kérése nélkül fehér útburkolati jeleket mázoltatott a teherforgalmi kapu mentén. Majd amikor a bölcsek tanácsa dr. Alakszai Zoltán jegyző úr kérésére felülvizsgálták az ottani forgalmi helyzetet, s megállapították, megtévesztő a csík, egy okos ember ötleteként, fizikai akadályt-vaskorlátokat raktak ki. Ami a KRESZ könyvben nem is létezik, a szerkesztők kihagyták, amit Miskolcon mégis meghonosítanak.
Komikus viszont, hogy a városházi hotel előtti járdán semmi nem jelzi a parkolási lehetőséget, mégse büntettek meg senkit. Igen, tudom, a kivétel erősíti a szabályt. A képeim tanúsága szerint a nap minden szakában tucatjával parkolnak ott a járdán, zavarva a gyalogosforgalmat, szűkítve a haladási helyet. Ennek ellenére ott elfordítják a fejüket a rendészek – noha naponta többször is arra járnak, de eszükbe se jut a mikuláscsomagok kirakása. Még csak egy baráti fotózásra se méltatják az oda álló autósokat.
Ezt csak azért is mondom, mert itt is megszólalásig hasonló a helyzet, mint a nagy posta előtt. Tehát ha van még abból a masszív és olcsó korlátból a beszállítónak, akkor ide is kirakhatnak néhányat. Mielőtt még birokra kelnének valamelyik vehemens autóssal.
