Minden együttérzésem a brutálisan meggyilkolt Csenge édesanyjáé. Megértem a fájdalmát, csalódottságát. A gyilkos fiatalember lényegesen súlyosabb büntetést érdemelne. Ösztönös igazságérzetünk jogosan háborog, enyhének tartjuk az ítéletet, s megértjük az áldozat anyjának az összeroppanását, amikor meghallotta, a tettes szabadon távozhat a bíróságról.
Cinikusan akár azt is mondhatnánk ilyen az élet. Az igazságszolgáltatás nem kívánság műsor, nem mindig a kedvünk szerint végzi a munkáját. Justitia mindent hall, mindent mérlegel, de nem lát. Nem láthat, mint ahogy mi sem tudunk mindent az ügy hátteréről, s nem vagyunk azoknak a tényeknek a birtokában amelyek alapján meghozta a döntését a bírónő.
Viszont akármi is a nyilvánosság véleménye az a hisztériakeltő támadás amely a bírónőre most rázúdult az megengedhetetlen. A bírónő a hazai igazságszolgáltatás egyik láncszeme, s amikor támadjuk az alkotmányos rend alapjait ássuk alá. Egyetlen egy politikusnak nem lenne szabad véleményt nyilvánítani az ítélettel kapcsolatban. Sem pro se kontra. Ha egy politikus, főleg ha tagja a törvényhozásnak nem kritizálhatná az ítéletet. Ez amolyan befolyásolási kísérletnek tetszhet. Volt már rá példa a Kozma gyilkosság esetében is.
Őszintén, nem szeretnék a bírónő bőrében lenni, miután a képét közszemlére tették, hadd mocskolódjon rajta a közösségi portálok népe. Mondom, ismétlem, magam se ismerem a döntés hátterét, cudarul keveslem a kiszabott büntetés mértékét. Ez viszont senkit se hatalmaz fel arra, hogy ilyen vállalhatatlanul sértő, már már lincselésre ösztönző össztüzet zúdítsanak egy bíróra.
