Ma reggel kicseleztem a családot. Azt mondtam megtöltetem a szódás ballont, mert különben nem lesz fröccs. Elhitték. Persze tudtam, készültem, hogy egy nagyobb portyát teszek így felvettem a szájmaszkot, a kesztyűt teljes szkafanderbe öltöztem. Nem voltam egyedül, majdnem mindenki így közelítette meg a tapolcai Lidl áruházat. Csuda jó volt embereket látni, egy kicsit nyüzsögni, boltba menni. Ha a maszkuskodást leszámítom semmi különöst nem tapasztaltam.
Illetve valamit mégis. Hiába matricázták fel a pénztár előtt, hogy hagyjunk a sorban három métert, ez valahogy még nem tudatosult mindenkiben. Világos egyértelmű a felfestés, tökéletes a piktogram mégis akadt jó néhány analfabéta. Amikor a mögöttem álló nem értette, miért nem díjazom, hogy a tarkómra liheg rászóltam. A maga módján reagálta le az udvarias figyelmeztetést – öregúr ne fosson, nem lopok el semmit. Megnyugtatott, nekem meg nem volt kedvem a további népneveléshez. Különben dicséretes, a mai napon csaknem minden pénztár egyszerre működött. Állták a sarat. Üres dobozok viszont nem voltak kirakva, amelyeket régóta gyűjtök onnan.
Más, a standoknál már csaknem az adj király katonát játszottam. Próbáltam kitérni a felém tartóktól, de nehezem ment. Hiába mondják , hogy tartsuk meg az egymással szembeni távolság, magyarul legyünk távolságtartók, ne másszunk bele mások aurájába. Hiába.
Hazaérve sajátos személyes sterilizálásba kezdtem. Idáig még soha nem erőltettem húsz percnél tovább a szaunázást. Most kivételesen megerőszakoltam magam, harminc percig főttem az ötven fokos hőségben. Kimondhatatlanul jól esett az után következő zuhanyozás. Többen esküsznek rá, hogy ez a fajta termoterápia képes elpusztítani a koronást. Ez akkor lehet igaz, ha a szauna kabinban nem kapunk agyvérzést, mielőtt a vírust kinyújtjuk.
