A képen látható zongora nem veszélyes hulladékl. Csak a miskolci tulajdonosa helyhiány miatt sűrgösen szabadulna tőle. Hogy milyen márkájú bösendorfer vagy páncéltőkés a fene se tudja . A gazdája sosem játszott rajta, de a hozzáértők rénézésre megállapítják milyen nagy kincsre lelhet a Déryné utcában. Súlyra méretre tökéletes, de az látszik, hogy nem az amelyiknél az a bizonyos kislányt ült- Kóoós János örökzöld dalában. Ám az is lehet, éppen ez volt az zongora amelyet az ukrán front áttörése után itthagytak. A hegedűvel könnyebben lehetett menekülni. Akit ez a szép behemót szeneszerszám érdekel, ne hezitáljon, hívja Jenőt – 20 9217373 – s vigye a gurtniját, amivel elszállítják.
Különben erről jut eszembe, hogy gyakornokként együtt kezdtem a néhai dr. Pusztai Évával a Déli Hírlapnál. Az úgynevezett gyerekszobában, Évike egyébként Pusztai Laci északhirnökös barátom kollégám nővére volt.Nos, Évike egyszer talált a házuk padlásán egy régi hegedűt, tokkal vonóval, ahogy mondani szokás. Másnaptól beleélte magát, hogy milliomos, mert úgy gondolta egyí Stradivárit hagytak rá az ősei. Állítólag ez volt belevésve. Talán hónapkokig ment az azonosítás, szakértők adták kézről kézre, s hogy mi lett a kutatás vége, már nem emlékszem. Vagy mégis. Nem lehetett nagy műkincs mert szegény Évike nagyon csalódott lett. Lehet, hogy öccse Laci másként emlékszik erre.
S akkor jöjjön még néhány csodálatos kép arról a zongoráról, amelyen Bach, Beethoven és Liszt sosem játszott. Tehát nem strapálták le. 
