Legalább havonta egyszer a hypos mosószappan mindent átható szagára ébredek. Nagyon nem lep meg, hiszen előző este nekem kell kikészíteni a hullámlemezes mángorlót. Ez egy világtalálmány, a piszkos göncöt ezen sulykolják le, s föl. Ilonka néni – nem cseléd, háztartási bejárónő, a tágas konyhánkban a nagy mosófazékból öntögeti a forró vizet a teknőbe. Abba, amelyben nyaranta a gangon pancsolunk, telente pedig Farkas bácsi gyúrja a kolbászba valót. Tudom a dolgom, déltájban már nálam van a nagy padláskulcs, s kosárban cipeljük fel a kifacsart ágyneműt száradni. Óriási a tetőterünk, s hosszú, szerencsére teli van világító cseréppel. Egy szál pallón egyensúlyozunk, hogy ne verjük fel az évszázados kormos port. Ez a mi házunk közös szárítója, mosás előtt egy nappal kell lefoglalni a házmesternél Emri Béla bácsinál.
Húsz év után vége a jó világnak. A 131 négyzetméteres öt méteres magasságú lakásunkból költözünk egy másfélszobás Vászonfehérítő utcai panelbe. Édesanyámmal ketten maradunk, s míg a régiben lézengünk, az újban már szűkösen vagyunk. Régi magas bútorainkat jobb híján magam aprítom fel, alig marad olyan cuccunk, ami beférne ide. A jó szomszédjaink szabadon mezgerelnek, nem is nézzük, mit visznek, örülünk, hogy megszabadulunk a lomoktól. Érdekes a teknőnkre, a gyerekkorom medencéjére mindenki rácuppanna. Végül alig marad valami, ami felkerül a két lóerős stráfkocsira.
A harmadik emeleti új lakásból hiányzik az erkély, a gang. Drága Édesanyám kesereg, sopánkodik, hol szárítsa a mosott ruhát. A betonfal áthatolhatatlan a képtartó szöget se fogadja be.
Közel a megoldás. Nemcsak hirdetik, szájról szájra terjed a varázscím – Pacher Károly és társai mindent megoldanak. A Régi posta utcai öreg dísz műlakatos meghallja az idők szavát. Kalapács helyett rendőrségi engedéllyel tartott szögbelövő pisztollyal házhoz megy, képeket-polcokat rögzít. Cseles az öreg, lövöldözés előtt minden szomszédot figyelmeztet – ne tessék megijedni. Ennél jobb reklám nem is kell. Esténként akár egy házat is végig lődöz. Majd elmeséli, fura egy ízlésünk van, errefelé nem festményeket inkább családi képeket akasztgatunk ki. Fia Péter Pál operatőr, az autósport megszállottja is beszáll a bizniszbe. Drága mulatság a versenyzés, elviszi a haszon jórészét.
Miskolcon egyedül csak ők gyártanak panellakásba illő szárítót. Kell is, mert ezeknek se mosókonyhájuk se padlásuk. Rövid időn belül évtizedekre kisajátítják a piacot. A méretre vágott lécekből ezerszámra gyártják a fregolit. Nem adják drágán, hihop felszerelik és az árba a betanítás is benne van. Csodaszerkezet, teregetéskor leengedik a kád fölé majd fürdéskor felhúzzák. Sült balga, aki ezt elrontja, vagy nem érti meg, mikor melyik madzagot kell húzni.
Pacherék lesznek a város fregoli császárai. A Vászonfehérítőről a Bajcsyra is magunkkal viszük a mindenkit túlélő szerkezetet. Talán még máig is működne, ha nem lenne szárító a mosógépben
