A Fővárosi Fellebviteli Főügyészség és a Fővárosi Főügyészség
Kiemelt Ügyek Osztályának volt vezetője, az egykori fővárosi
főügyész Ihász Sándor szeptember elsejétől a Demokratikus Koalíció
frakcióját segíti igazságügyi szakértőként. Feladatai a
kormányváltás utáni független igazságszolgáltatás helyreállításával,
a Polt Péter által eltussolt bűncselekmények vizsgálatával, és
kormányváltás utáni törvényes és jogszerű felelősségrevonással
kapcsolatosak.
a DK parlamenti képviselőcsoportja
Kiadó: Demokratikus Koalíció
Amit Róla tudni lehet: egy 2018-as cikk a Gyárfáa dissziéval kapcsolatban.Ihász ezzel magyarázza, hogy nem küldte tovább a Gyárfás-dossziét
Nem volt új bizonyíték abban a kék dossziéban, amit Gyárfás Tamás tavaly októberben egy étteremben átadott neki -ezzel magyarázta a Zoom.hu-nak adott interjújában Ihász Sándor, a Fenyő-ügyben bűnpártolással gyanúsított volt fővárosi fellebbviteli főügyész, hogy miért nem adta át az anyagot a rendőrségnek. Ihászt azzal gyanúsítják, hogy ezzel bűnpártolást követett el.
Semmi nem úgy, nem akkor és nem azért történt, ahogyan leírták a gyanúsításomban. Jogilag nonszensz az egész ügy
– mondta a lapnak Ihász. Azt mondta, Gyárfástól egy pár oldalas írást kapott, amit „évekkel korábban folytatott beszélgetésekből versszerűen vágtak össze, számos helyen kipontozott részeket tartalmazott”. Ezen kívül egy feljegyzést és néhány ahhoz csatolt régi dokumentum volt abban a dossziéban, amit a producer átadott neki napokkal az után, hogy „baráti jogi tanácsért” elment hozzá. Ihász hangsúlyozta, hogy barátként, nem főügyészként kért tőle tanácsot Gyárfás, még akkor, amikor semmiféle eljárás nem folyt a producer ellen.
Gyárfás pár nappal korábban kapott egy papírt, elmondása szerint egy számára ismeretlen kopasz férfitől a háza kapujában. A férfi azt kérte tőle, a lakásban olvassa el. Gyárfás Tamás Ihásznak később azt mondta, nem is akarta átvenni az irományt, de a kopasz azt mondta, hogy akkor tragédia lesz. „Elvette tőle, bement a lakásába, elolvasta, gyorsan lemásolta, majd közölte a kopasszal, aki eközben a ház előtt várt, hogy ez őt nem érdekli” – mesélte Ihász. A levél tartalmáról Ihász azt mondta, olyan dialógus volt benne, amit bárki írhatott, aki nyomon követte a Fenyő-gyilkosság fejleményeit, benne a Gyárfás esetleges érintettségére vonatkozó, korábban soha, senki által meg nem erősített sajtótalálgatásokat, feltételezéseket, rágalmakat az elmúlt húsz évben.
Ihász nem érti, miért nem adhatott volna magánemberként tanácsot egy barátnak, pont úgy, mint egy orvos vagy egy ügyvéd a maga szakterületén. „Szerintem adhat, addig legalábbis mindenképpen, amíg az illető ellen nincs semmilyen hivatalos eljárás. Ha lett volna ilyen, nyilván ugyanúgy bejelentettem volna az elfogultságot és kérem a kizárásomat az ügyből, ahogyan megtettem azt nemrég például egy, a sajtóban sztárügyvédként emlegettet gyanúsított ellen indult eljárásban is” – mondta.
Ihász szerint abszurd, hogy főügyészként tisztában kellett volna lennie azzal, a Gyárfás Tamástól kapott iratok olyan információkat tartalmaznak, amiket a Fenyő-ügyben húsz éve tartó nyomozás több tízezer oldalas nyomozati anyaga nem, és fel kellett volna ismernie, hogy azok új bizonyítékoknak minősülnek.
Arra a kérdésre, hogy miért nem tanácsolta Gyárfásnak, hogy tegyen feljelentést, Ihász visszakérdezett:
Milyen bűncselekmény miatt tehetett volna feljelentést Gyárfás Tamás? Az a kopasz nem követelt tőle semmit. Nem fenyegette meg. Gyárfás Tamás sérelmére akkor még semmiféle bűncselekményt nem követtek el. Jogi értelemben Gyárfás Tamás volt sértett.
Novemberben házkutatást tartottak Ihász irodájában. Erre így emlékszik vissza:
Ránk törték a főügyészi iroda ajtaját, majd egy csomóan berontottak, köztük a korábban több éven át közvetlen beosztottamként és helyettesemként dolgozó mostani főügyész, aki ezek szerint nem érzett semmilyen elfogultságot az eljárásával kapcsolatban. A titkárnőmmel ordibálva és lökdösődve elmondták, hogy mi járatban vannak, én pedig átadtam nekik a keresett dossziét. Egy csomó irat volt benne, de azt a hangfeltételt tartalmazó kazetta, amit a rendőrségnek később Gyárfás Tamás átadott, az nem volt benne. Azt nekem nem is adta át Gyárfás Tamás.
Ihász az interjú végén az ügyészséget bírálta. Azt mondta, hogy amikor 1993-ban az ügyészségen munkába állt, „egy jó hangulatú, az önálló kezdeményezést, a kreativitást, a szakmai teljesítmény, a csapatmunkát értékelő és támogató közösségre talált”. 2010 óta azonban szerinte fokozatosan elromlottak a dolgok. A munkánál és a kinevezéseknél is fontosabb lett a lojalitás, mint a szakma – mondta. „Bárki utánanézhet, hogyan végződtek az úgynevezett kiemelt ügyek! Sorra mentette fel a bíróság – bűncselekmény hiányában – jogerősen a vádlottakat. Akik nem szakmabeliek, csak azzal foglalkoznak, hogy hány korrupciós ügyben nem indul nyomozás. Érdemes lenne azt is megnézni, hogyan végződtek azok az ügyek, amelyekben elrendelték a nyomozást. Arányait tekintve sokkal kevesebb jut el a vádemelésig, mint bármely más ügytípusban” – mondta.
Hozzátette ugyanakkor, hogy nem feltétlen azért alakulnak így bizonyos ügyek, mert lusták a nyomozók és az ügyészek, vagy mert valakik belenyúltak az eljárásokba. „Van, ahol a törvény nem ad mozgásteret a hatóságoknak, van olyan bűncselekmény, amit nem lehet bizonyítani. De ma mindennél fontosabb lett a gyorsaság, ami sokszor értelmetlen kapkodást és így káoszt okoz, s egyértelműen a szakmai minőség folyamatos hanyatlásához vezet” – állítja.
