Pontosan ötven évre újra ballagunk. Mi vén diákok – együtt a fiatalokkal, a most búcsúzokkal. Nem lógunk ki a sorból, húzzuk a lábunkat, a korunkhoz illő megszokásból, de bírjuk az iramot. A felállás a régi, Hevesi Attilát, az osztályfőnökünket, Tanítónkat most is két lány karolja körbe. Tökéletes a rekonstrukció. Emeletről emeletre megyünk, járunk, meg meg állva toporgunk, az Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek dallamára, míg el nem érjük a nagy vöröstéglás épület ki-bejáratát. A magas kaput, a méltóságteljes tiszteletet parancsoló széles, s enyhén meredek kopottas lépcsősort.
Közel lakunk az alma máterhez reggelenként mégis megszaporázom a tempót. A téren át már kocogom. Muszáj sietnem. Kell egy kis lauf a leckemásolásra. Az enyémről a tiédre vagy fordítva. Mindannyiinknak. Ám a kapuban mindig jut idő Annuska néninek, a pedellusnak egy hangos kezeitcsokolómra. Cserébe szemrevételez, s kötelezően a szolgálati órájára pislant. Itt bizony a percek is számítanak.
Nyolc óra előtt egy perccel már a kalitkájában van. A portásfülkében, s egy ujja a nyomógombhoz tapad. Le nem veszi a szemét a termetes ingaóráról, mígnem pontosan nyolckor át nem járja az épületet a csengőszó. Utolsóként H. Kovács Mihály igazgató érkezik a gimnáziummal szemközti lakásából. Míg szuszogva meg mássza, a lépcsősort egyeztet a zsebórájával. Utána már csak a művész, Koncz rajztanár úr jön, dohogva, megint nem maradt parkolóhelye a Moszkvicsának. Temesvári Miklós, angoltanár úr ismét megelőzte a Reanultjával a vaskapu előtti placcon.
A szellemidézéshez ketten kellünk. Slamovits Tibor osztálytársam jó partner. Ő ebben a portásfülkével szomszédos szolgálati lakásban cseperedett fel testvéreivel, Évával és a hajdani Eddás Istvánnal. Édesanyjuk, Simonyák Annuska félárván neveli fel mindhármojukat. Számukra a Földes Gimnázium olyan, mint egy hatalmas játszótér. Míg Annuska takarít, a tantermeket járja, ők hétvégeken az üres épületben bújócskáznak. Felfedezők, a padlástól a tornatermekig övék a pálya. Így aztán könnyű a dolgunk, a múltunk egy apró kis szeletén egymás szavába vágva osztozkodunk.
Annuska a pedellus az oskola legfontosabbika. A tanárok pótolhatók, egy lyukasóra még nem a világvége. Őt viszont senki nem helyettesítheti. Tibor és testvérei ki becsengethetnek, áramszünet idején akár kolompolhatnak is, de Annuska nélkül megáll az élet. Számon tartja a tanítók név és születésnapjait nélküle nincs semmi rendezvény, mondják is, amiről nem tud az nincs is. A tanárok külön toalettet használnak. Annuskának viszont mindenhová bejárása van. Ahonnan szökik a bagófűst ott terem a mosdóban. A nebuló ijedtében lenyeli a csikket, csak este ne neki kelljen felszedni az összest. Nincs az a manapság trendi iskolarendőr, aki nálánál nagyobb rendet-fegyelmet tartana.
Kevés a fizetése így műszak után mossa vasalja a tanárok ingét. Megesik, reggelente a tanárok náluk öltöznek át. Mert ő nyakkendőt is tud kötni.
Minden forintra szükségük van. Kitalálja, jégpályát nyit az udvaron, fagyos hideg és víz van, három nap alatt vastagra hizlalják a csúszkálót. Magam is állandó vendég vagyok ott. Az iskolarádióból hol a Marina, Marina vagy ki tudja, már mi harsog, s mi erre körözünk. Le és felkérés is van. A lányok élvezik, ha húzzuk őket, mint egy sífelvonó. Nincs nagyobb égés, mint amikor a síbakancsról lemállik a talp vagy a kulcsos korcsolya. Mérsékelhető a blama, ha a leányzót azonnal meghívjuk az alagsori pince melegedőjébe. Annuska néni büféjébe egy zsíros píritósdeszkára és egy forró teára. Ez a pálya szezonban legalább három hónapig nyitva, potom két forintért, ruhatári jegyre.
Annuska néni fülkéjében egy zsákra való toll és írószer, tornacipő és miegyéb várja feledékeny gazdáját. Ezek a mindennapos takarítások gyümölcse. Tibi szerint csak az elhagyott korcsolyakulcsokból is egy ládára valót őriznek. Talán az enyém is köztük lehet.
Félévszázad után másodszorra is átcsoszogunk az épületen. A kapunál lassítunk, fékezünk, tornyosul, a tömeg majd vészesen pörgünk az időben. Vissza, messzi vissza. Fotóznak, videóznak, egy kicsit takarásban a portásfülke. Ám még így is látom, egy törékeny alacsony összes hajú hölgy integet.
Annuska számolja a későn jövőket. Csókolom a kezeit, ma se késtem el.
