Bennem egy világ omlott össze, amikor megláttam a Washingtoni Capitolium ostromát. Idáig azt hittem, hogy a korlátlan lehetőségek hazájában, a demokrácia fellegvárában, a világ csendőrségének a központjában ilyen nem fordulhat elő. Történhet hasonló megmozdulás Moszkvában, s Budapesten, de az óceánon túl ez a fajta lázadás csupán a dél-amerikai országokban eshet meg. A magyar televízió ostroma és azt követő éjszakai fogócskázások alaposan elbizonytalanítottak, kezdtem elveszteni a bizalmam a hazai rendfenntartók iránt. A parlamentet támadó tüntetések se voltak megnyugtatóak. Ám a mostani amerikai történések mindennél súlyosabb veszélyt jelentenek az Egyesült Államokra és az egész világra. A két részre szakadt nagyhatalom államaiban fontolóra vették a kiválást, elsősorban Texasban van a legtöbb híve ennek a kezdeményezésnek. S mindez akkor történik, amikor mi a öreg kontinensen az egyesült európai államokról álmodozunk.
Trump megválasztása alapvetően jó ötlet volt. Alig győzöm felsorolni mi mindent, köszönhetünk neki. Többek között azt, hogy elnöksége idején egyszer se jutott eszébe háborút kirobbantani. Fenyegetőzött, de előbbre tartotta a gazdaság élénkítését mintsem a fegyverkezési versenyt. Próbálkozott észak korera demilitarizálásával, sajnos nem jött össze. A kis Kim bohócot csinált belőle. Iránnal szembe viszont alaposan bekeményített. Izraelben imába foglalják a nevét, hiszen számos arab országot összebékített velük. Az Ábrahám terve jó ötlet volt, kérdéses, távozása után mi marad ebből. A palesztinok nem zárták a szívükbe. A kínaiak se, rájuk folyamatosan fújt, s még ezt a Covidot is a nyakukba varrta.
Trump elefántként viselkedett a fehérházi porcelános üzletben. Állítólag, mint üzletember nagyon lazított, s mint valami céget próbálta igazgatni az országot. Veje volt a jobb keze, tulajdonképpen családi alapon kormányoztak. Nem rossz ez a modell, s nem újdonság, kiben bízzon meg az ember, ha nem sajátjaiban.
Kár, nagy kár, hogy az utolsó felvonásban már olyan brezsnyevi vonásai lettek. Egyébként is Putyin nagy barátjaként, sőt támogatójaként sajátos elképzelései támadtak a hatalomról. Egy olyan országban, ahol két ciklus után megelégelik, az elnököt legyen az bármilyen frankó is nem tudja megemészteni a kudarcot. Ha neki csak egy jutott. Szerintem a legnagyobb balfaszsága az volt, amikor összerúgta a port a médiával, a CNN-nel és a többi fontos hírcsatornával. Tulajdonképpen lenézte az újságírókat, nem volt innyére, hogy folyamatosan körötte sündörögtek, s nemcsak jókat írtak róla. Hiú, s nagy egóval rendelkező fazon, aki nem számolt azzal, hogy lejárhat a mandátuma. Tulajdonképpen, ha az utolsó fázisban az elődeihez hasonlóan gálánsan viseli el a vereségét bekerülhetett volna a nagy, de nem megértett elnökök pantheonijába. Obama is twiterezett nem tudott megszabadulni az okos kütyüjétől, de Trump ebben is túltett a szereplésével.
Messze még Biden beiktatása. Az már tuti, hogy ezek után Trump nem megy el erre az ünnepségre, s nem úgy adja át a kormányzást, mint elődei. Kár. Van, aki aggódik, hogy mi lesz, mi jöhet még a 21. i beiktatásig. Trump nagyfiú, nagy gyerek – ahogyan megismertük – lehet, hogy most jut eszébe játszani az atomtáskával. Megnézi mi is történhet, ha megnyomja a piros gombokat… Tetszik tudni azzal a bőrönddel, amelyet Kennedy elnök a szokásos napi légyottra is magával vitt. Sőt egyszer kétszer ott is felejtette. Szerintem, ha mindenki jót akar a világnak Trump most kap egy nagy fekete Samsonite bőröndöt. Csak úgy úgy játszásiból.
Az igazit meg hadd cipelje még egy pár napig az alelnök. Talán akkor mindannyian nyugodtabban alszunk….
