Immáron tizenharmadik éve, hogy Szent Lukács, az orvosok védőszentje ünnepén Miskolcon köszönetet mondanak a „gyógyítóknak”. Dr. Berkes László atya kezdeményezését az Éltető Lélek Alapítvány, a Miskolci Akadémiai Bizottság, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Magyar Orvosi Kamara folytatja. Elszármazott miskolciként az a megtiszteltetés ért, hogy néhány éve én is meghívott lehettem, amire büszkén emlékszem vissza, különösen, ha arra gondolok, hogy – a teljesség igénye nélkül – olyan emberek társaságába kerülhettem, mint például Csókay András idegsebész vagy Velkey György a Bethesda Kórház igazgatója, az idén pedig Merkely Béla a Semmelweis Egyetem rektora… Az ünnepség megálmodása, szervezése most már hosszú évek óta Várhelyi Krisztina munkája, aki – többek között – oly sokat tett, tesz pl. annak a Kelemen Didáknak boldoggá avatásáért is, akinek a Tiszántúl (re)katolizálását, iskolákat, templomokat és rendházakat köszönhetünk a Rákóczi-felkelés hagyta/okozta rettenetes pusztítás után…
A nagyapámtól örökölt néhány kottát (sajnos a zenei képességet már nem) Flach Antal művész úr kérte el és választotta ki közülük a Sajó partján-t és ajándékozott meg vele minket. Az ünnepség, amin most online vehettünk részt, „békeidőben” az Erzsébet téren, a Miskolci Akadémiai Székházban kerül megrendezésre. Érdekes véletlen, hogy a pompás palota építéséhez dédapa tevékenyen hozzájárult, hiszen az, eredetileg a Kereskedelmi és Iparkamara székházának épült, aminek akkortájt ő volt az alelnöke. Az épület lépcsőfeljárójánál állt egész alakos festménye, amit ’45 után kidobtak, s amit egy ismerősünk felvett, hazahozott, ma is Péter öcsémék lakásának falát díszíti. Festője Halász Elemér híres magyarországi portré festő volt, aki előbb Hradil, majd Halász, aztán Halász-Hradil végül Hradil szignót használt a képein – mintegy lenyomatát adva XX. századi történelmünknek…
Száz kilométer távolából hallgattam a magvas és megható mondatokat az estet létrehozó szervezeteket képviselő Berkő professzortól, Berkes plébános úrtól és az orvosi kamara megyei vezetőjétől Csilek főorvos úrtól. A rendezvény rangját jelezte, hogy Csőbör Katalin személyében országgyűlési képviselő is elmondta gondolatait. Gyógyító munkájának hitvallásában Merkely professzor úr mintegy érintőlegesen megemlítette üknagybátyját, Fodor Józsefet, amúgy a közegészségtan magyar megalapítóját és nagyapját, akinek otthon volt a rendelője, s minthogy egy házban laktak, testvéreivel a betegek közt nőtt fel. Eszembe jutott ekkor édesapám, akit sokszor elkísértem betegeihez, sőt boncolásokra is. Orvos nagyapám, akinek keringőjét hallhattuk az eszperantónál sokkal nemzetközibb nyelven, a zene nyelvén ugyanazt üzente, amit a Merkely nagyapa szóval: az orvoslás művészet és teljes embert kíván. „Ha beteghez készülsz fiam, akkor tedd magad kényelembe, készülj rá teljesen, és fordulj felé minden figyelmeddel.”
Köszönet a gyógyítók nevében az estért.
