A miskolci Derkovits utca közepetáján van egy háromszög alakú zöld sziget. A város legapróbb tere. Terecskéje. Korábban ennek a sarkában volt egy szelektív hulladéklerakó sziget, amelyet a közelmúltban megszüntettek. Őszintén nem sajnálom, mivel végül ez a zöld sziget egy óriási szemétlerakó lett. Amikor megteltek a konténerek mindenki mellé köré górta a szállítmányát. Egyébként számomra egy fontos pont az életünkben, Edisonnal mindennap erre sétálunk. A kutyus is megszokta, körbeszaglászik míg én meg fotózok a mobilommal. Éppen a hétvége előtt gondoltam, hogy ha lenne a közelben egy konnektor vagy adnának áramot a közelben lakók, magam nyírnám meg ezt a kis szigetet.
A senki szigetét. Ugyanis egyre átláthatatlanabb lett a burjánzó gaz. Kirítt az utcaképből, a mi utcánkban ugyanis mindenki gondosan ápolja a kertjét , a környezetét és a ház előtti pázsitot. Esküszöm, ha közelebb laknánk ehhez a részhez önzetlenül bevállalnám ezt a részt, nem kellemes látvány, amikor szinte dzsungellé válik. Nos, talán pénteken körbeküldtem az illetékeseknek az itt készített képeimet. S csodák csodája, ma szombat reggelre letarolták. Megnyírták.
S éppen úgy ahogyan városunk díszpolgára dr. Hevesi Attila versében megénekli, nem kell tarig vágni a fűvet mert, ha kiaszik a fű hamarabb ér el minket a szíkesedés , a klimaváltozással járó forróság. Tehát itt most szakszerűen rendezték a terepet. Hála és köszönet a gyors intézkedésért. Ha ezt tudom, hogy működik a mechanizmus gyakrabban fényképezek….
