Csengettek. A fiatalember közölte villanyórát cserélnének. Megnyugodtam, hiszen aznap már hárman kerestek, van e eladó fémhulladékom vagy régi akkumulátorom. Velük is egyezkedtem, hadd vigyék. Lealkudták ingyenre, bár már közel voltam ahhoz, hogy fizessek csak menjenek Isten hírével. Minél gyorsabban.
Próbáltam a villanyossal humorizálni – visszakérdeztem – cserélni és mire gondoltak, mit adnak helyette. Hiszen a mostani órám se valami régi, kutyabaja van. Nem voltak jó kedvükben , elmagyarázták a régi helyett újat kapok. Mivel annyi ilyen trükkről hallottam, olvastam, hogy a szerelők végül addig babrálnak az óraszekrényben míg kitalálják, csalhattam. Karcos a számlap, mágnesezve van a mérőszerkezet vagy ki tudja mit találnak ki. Így filmeztem a munkájukat- hozzájárulásukkal – mondták őket nem zavarja, meg egyébként is ők nem azok a szélhámosok akik ilyen manipulációkkal dolgoznának. Megnyugodtam. Majdnem.
Megtudtam, az új óra rendelkezik egy SIM kártyával és ezzel a technikával már nem lesz szükség óraleolvasókra. A mobilszolgáltatók ezen is kaszálnak ezentúl.
Senki nem zavar majd a leolvasással, a központban naprakészen látják mennyi a fogyasztásom, pörög e az óra, csilingel e a kassza.. Még azt is tudják majd mikor porszivózunk, elmentünk e és lekapcsoltuk e villanyt és már csak a hűtőszekrények termelik a bevételt.
Nem tudom idáig mennyit kerestek a villanyóra leolvasók,( sejtem nem tartoznak a nagy keresetűek táborába) de az már borítékolható hamarosan elvesztik a munkájukat. Bár a cég szerint idáig se nagyon találtak elegendő leolvasó embert.
