.
Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.
— Anna —
Izgatottan készült, volt is oka rá.
Még soha nem járt abban a nagyvárosban, ahová most indul, ahol kórházban fog dolgozni és ott nővér lesz.
Érezte, hogy egy új élet kezdete ez az utazás és sejtette, hogy nem megy már vissza többé a falujába.
Nehéz sorsa volt. Heten voltak testvérek, anyja apja nem látott ki a munkából, keveset törődtek velük. Nem örültek annak sem, hogy ápolónő akart lenni.
“Elmégy kurválkodni a városba “- mondogatta az apja. Édesanyja ilyenkor csak ingatta a fejét.
Apjának gyorsan eljárt a keze, ha nem találta az asszonyt, maradt a gyerek.
A vonaton idegenek vették körül, senkit nem érdekelt az ő bizonytalan jövője és búcsúzásának bánata.
A füstös, koszos, kattogó vagonban ülve elgondolkodott.
Miért is akart ápolónő lenni? Igazából nem tudott rá egyértelmű választ adni.
Talán azért, hogy eljöhessen otthonról, hogy szabadon élhessen. Egyszer majd férje legyen, gyereke és minden másként legyen, mint otthon.
Család, szeretet, nyugalom .
Anna másnak gondolta már régóta magát, mint a többi falubeli lány. Különösen az utóbbi 1-2 évben érezte ezt, amikor érett nő lett belőle.
Jenő, a tornatanár az utóbbi időben mindig olyan érdekesen nézett rá. Különösen akkor, amikor tornaruhájának pántja lecsúszott a válláról és elővillant asszonyos melleinek domborulata. A férfi tekintete már nem a gyereket kereste…
A féltékeny tanárnők irigy tekintetekkel követték minden mozdulatát.
A jó múltkorában a buszmegállóban megállította egy öregasszony és ennyit mondott neki: ”gyönyörű vagy Anna, de jól jegyezd meg! Szépséged lesz a veszted.”
Nem értette. A néni szavai még napokig uralták a gondolatait.
A vonat megérkezett a város lüktető, piszkos pályaudvarára. Bőröndjébe kapaszkodva rácsodálkozott a hatalmas forgalomra, a csilingelő villamosokra, érdekes, szembejövő emberekre.
Rövid kérdezősködés után egy férfi felajánlotta, hogy elkíséri a kórházba. Villamossal, busszal és gyalog mentek. Kísérőjének nézése, minden mozdulata egyre inkább hasonlított a tanár Jenőére. Szemeivel szinte áthatolt a blúzán és tekintete perzselte kebleit.
Az ismeretlen a kórházhoz vezető sötét, sikátorszerű rövid utcán átkarolta őt és keze kalandos útra indult testén.
Anna kitépte magát a férfi karjaiból, és berohant a kapun.
“Nana! Mi olyan sietős?“-Szólt rá a portás.
“Sietek, mert most kezdődik az új életem “– kiáltotta félig hátratekintve.
Néhány perc múlva már a szúrós tekintetű főnővér előtt ült, annak dohánytól bűzlő irodájában. Rózsika- mert így hívták a főnővért – tetőtől talpig méregette, majd megszólalt. “Túl szép vagy….Nem fogsz tudni vigyázni magadra, túl sok ebben a kórházban az éhes férfi és az irigy nő. A sebészet. Ott fogsz dolgozni. Nehéz, de szép szakma. Csak….mégegyszer mondom: vigyázz nagyon Magadra! Szeresd a betegeket, végezd becsülettel a munkádat, kerüld el a férfiakat, de leginkább a kolléganőkkel légy nagyon óvatos! Kérlek keress ,ha baj van!”
A kórház nővérszállója lett az új otthona. Négyemeletes, komor épület volt, szűk, lelakott kétágyas szobákkal.
A WC és a fürdő a folyosó végén, enyhén szólva nem tiszta falakkal, melyeket szerelmi együttlétekre utaló obszcén feliratok díszítettek. Dróton lógó, pislákoló 25-ös égő világított mindenütt. Zsúfoltság nehéz szaga ülte meg a levegőt. A portán a szigorú házirend miatt csak a lányok léphettek be, a férfiak be sem tehették a lábukat.
A földszinten kapott szobát, amelynek ablaka a nagy forgalmú utcára nézett.
Kicsit furcsállotta, hogy nem volt rács az ablakon. Szobatársának – aki már rutinos nővér volt a belgyógyászaton – szóvá is tette.
“Nem kell ide rács, így legalább a fiúk be tudnak jönni” – mondta pajkosan kacsintva a kolléganő Annának.
“Olyan is szokott lenni?” – kérdezte ártatlanul.
“Persze ! Hozzám is, a barátnőmhöz is rendszeresen járnak a fiúk. Olyankor Neked majd ki kell menned és a társalgóban tölteni az éjszakát. Majd én is visszaadom Neked alkalom adtán a szívességet.“
Anna elpirult. ”Én még nem voltam férfival…A férjem lesz az első az életemben.”
“Ilyen gyönyörű lány mint Te? Szűz?” – csodálkozott Rita a csúnyácska szobatárs. Na itt azt hamar elveszíted! Egy kedves Doktor Úr, kis csoki, virág, aztán kész. Csak ne ellenkezz, mert azzal csak bajt hozol a fejedre..”
