A miskolci szentpéteri kapui kórház talán az egyetlen az országban, amely saját stranddal rendelkezik (jelezzék, ha nincs igazam).
Hatvan évvel ezelőtt a kórház “tűziviz tározó“ medencéjét alakították át – mondanom sem kell illegálisan – fürdőmedencévé.
A rendszerváltáskor az új szabályzók és a gazdasági nehézségek miatt bezárták.
A strand területe évekig elhagyatva, csak pusztult magában.
2008-ban,a kórház fennállásának 50. évfordulóján – természetesen felújítva – ismét megnyitotta kapuit a Kórházi Strand.
A régieknek fiatalságuk egy emlékdarabját jelentette ez a kis strand.
Nekem is voltak ilyen emlékeim. Műtősként, egyetemistaként, kezdő orvosként sokat jártam ide. Életreszóló barátságokat kötöttünk itt.
A fiatalabbaknak a strand az olcsó nyaralást és a kikapcsolódást jelentette.
A Kórház vezetőjeként nagyon büszke voltam rá, úgy éreztem hogy a strand újranyitásával kollégáim irányában egy régi tartozást egyenlítettem ki.
Az újonnan létrehozott Szabaidőparkban nyílt meg a strand.
Megnyílt, de nehezen indult be a forgalma. Emlékszem, nagyon szomorú voltam emiatt.
Itt van ez a szép strand és nem akarnak jönni a vendégek.
Sokat töprengtem, miként lehetne segíteni ezen.
Egy napon bejelentkezett hozzám “egy fontos ügyben“ Babika.
Babikáról tudni kell, hogy a kórház gazdasági részlegének munkatársa volt és bizony ,amiről a kórházban Ő nem tudott
– hírt vagy pletykát -az nem is létezett.
Igazi “kenyérrel ne etesd, pletykán is megél” típusú,
idősebb, de lelkében örökké fiatal, vidám Hölgy volt.
A megadott napon megjelent Babika. Beszélgetni kezdtünk. Öt percen belül mindenkiről mindent megtudtam.
Végül a tárgyra tért:
”Főigazgató Úr! Magyarázza meg nekem, miért nem lehet a kórházi strandon melltartó nélkül napozni?”
Váratlanul ért a kérdés, ezért visszakérdeztem:
”Miért Babika? Maga monokiniben akar napozni?“
“Igen, így szoktam. Azt is elárulom, hogy a lányokkal egyszer már a kórházi strandon is megpróbáltam. Nagy sikerrel !” Kacsintott igézően.
“Nézze Babika!
Tulajdonképpen lehetne melltartó nélkül napozni, de így is olyan kicsi a forgalma ennek a strandnak, miért akarja ezt még maga is rontani?” Válaszoltam.
Nem sértődött meg, rövid gondolkodás után epésen megszólalt:
“Igazgató úr! Én inkább azt vettem észre, hogy akkor voltunk nagyon kevesen, amikor Ön jelent meg gatyában a strandon.”
