Szegedi Laci mikronovellái – elektromos drótpostán – egyenesen az íróasztala fiókjából

 

– Te, figyelj Laci, én minden nap gyomorgörccsel jövök be dolgozni. Mert nem tudom mi lesz? Mi lesz? Ha valami lesz? Na, gurítsuk el innen ezt a farönköt, mert ha rohanni kell, tudod… Ugrándoznak, ágról ágra, fáról fára, ha leesnek, rohanni kell.

– Te is figyelj, mert ez így nem lesz jó. Rámegy az egészséged.

– Itt vagyok egész nap, leesnek, felmennek, ugrálnak, ugrabugrálnak, hát rámjön a frász. Naponta többször újak is megjelennek. Azok is ugrálnak, hát mi lesz, ha valami lesz, gurítsuk akkor arrébb ezt a rönköt, útban van, ha rohanni kell…

– Nem értelek én Téged, hát hova kéne rohanni? Én is mókusokat etetek, akárcsak Te, nekem is ez a munkám, itt van a sok dió, mogyoró, zsenge makk is akad a szekrényben, ez maga a tökéletes, kimért nyugalom, és szépség, egy igazi szakma, minden szépségével.

– De ha leesnek, vagy túl magasra mennek fel, rohanni kell. Van elég baj.

– Hát igen, a mókusok élete se fenékig mogyoró. Ha leesnének, meggyógyulnak majd, oszt’ visszamásznak.

– Nem. Pont ez a baj. A frászt hozzák rám.

– Te, figyelj, nem messze van a szobanövény divízó, csak locsolgatni kell, adagolni a tápot, a friss permetet, nőjenek nagyra, otthonok díszei lesznek.

– De én szeretem ezt a mókusetetést. Igaziak, és kiszámíthatatlanok. Szeretek itt lenni.

Szegedi Laci

– Hát, akkor kezdjük.

– Kezdjük, rohanjunk, rohanjunk!

– Hova rohanjunk???!

– Le fognak esni.

És ebben a pillanatban, mintha végszóra vártak volna, hat kismókus lepottyant.

  • Rág ló botló barettet, ledob, ó, bánatos irtóra, ma Nóri zsalugátere őt űzi. Mert Tomanek a Dóri, a merő lápadó kölök üszkösön tör előre. Békavőn lóg a mocsári gólyahír, éle Kelemené. Menórák, kóser ekék ízöle véres. Öl e vendég, e sóláp, Akropolisz ős-Ilibe dől. Mór, ó, Bátaszék, a rákos strófa meszel le szemafort, s sokára kész a táborom. Lő debilis őszi ló, porkapáló segédnevelő serével őzikék ere sok. Káró, nem én emelek, eléri, ha jógi rácsomagol. Nő vak éber öle rőt, nősök, szűkölök, oda Pál őre ma! Ír odaken, amott remiz ütőere tágul a zsíron. A maró trisót a nábobod eltette, raboltó bolgár. (palindrom)