Csodálatos akusztikája van a miskolci zsinagógának. Nem én mondtam, Varnus Xavér orgonaművész áradozott erről, amikor itt koncertezett. Botfüleimmel is érzékeltem, Bach örökzöld szimfóniái csodálatosan körbelengték az épület minden szegletét. A már életveszélyesnek nyilvánított női karzat üres volt, de a szuper erősítők megrezegtették a szuvasodó padozatot.
Az utolsó világháború óta nem voltak annyian ebben a templomban, mint akkor. Sok bennszülött miskolci is csak ámuldozott, bevallották, életükben most először jártak itt. Különös, közülük nagyon sokan ekkor tudták meg, hogy 1861 márciusában tették le a Kazinczy utcai zsinagóga alapkövét. S tervezője ugyanaz a Ludwig Förster volt, aki a fővárosi Dohány utcai zsinagógát tervezte. Így aztán mi sem természetesebb, a miskolci nagyon hajaz a budapestire.
Jómagam is többször bejártam a romantikus stílust képviselő épület minden rejtett zugát, mégsem gondoltam volna, hogy a tóraszekrény mögötti térbe egy orgonát terveztek. Látható is az előre kialakított helye. Bár sejthettem volna, hiszen a Dohány utcában nemcsak van, de működtetik is. Miskolcon viszont hűlt helye van. A hihető legenda szerint a gyülekezet megrendelte és kifizette, de a néhai Fischmann főrabbi megakadályozta a beépítését. Állítólag akkoriban a régióban élő rabbik puritán bigottsággal utasították el az orgona bevitelét a zsinagógákba.
Vajon hová lett a megrendelt és előre kifizetett orgona? A fennmaradt egyházi levelezések és a levéltári dokumentumok szerint végül azt az emődi református templomnak ajándékozták. Jómagam úgy gondoltam, itt az ideje, hogy utánajárjak a történetnek. A nagytiszteletű Adamcsik Dávidné Mártha Anita emődi lelkész asszonyt éppen egy gyermekeknek tartott hittanóra közben zavartam meg. Őt is meglepte a történet, de megerősítette, tényleg náluk van egy Angster József és fia készítette orgona. S feltehetően a kétszáz esztendős templomba éppen a 19. század hetvenes éveibe kerülhetett oda ez a hangszer. De vajon miért az emődi reformátusok kapták meg a Kazinczy utcai zsinagóga orgonáját? Egyébként soha jobb helyen nem is lehetne.
Hogy a miskolci zsidóságot miért kellett megfosztani az orgonazene játékának gyönyörűségétől, azt már senki nem magyarázza el. Történt, ami történt. Azt viszont megtudtam, hogy a pécsi zsinagóga, amelyet 1897 őszén adtak át, máig sem nélkülözi az orgonát. Az ottani rabbiság nem ellenezte, máig is őrzik az orgonát. Igaz, hogy már hamis a hangzása, de mivel senki sincs, aki játszana rajta, nem hangolják be, mégis kincsként óvják. Utoljára Varnus Xavér szólaltatta meg, s rögtön fel is fedezte, ennek a hangszernek a sípjai is megegyeznek azzal, amelyet a notre-dame-i székesegyházba építettek be.
Hogyan is lehetséges ez? A magyarázat egyszerű. A pécsi születésű Angster mester Párizsban tanulta ki az orgonakészítés fortélyait, s ugyanonnan hozta a sípokat. Honnan is máshonnan, akkoriban ezek voltak a világ legjobbjai. Ezek után csak remélhetjük, hogy az emődi református templom, Angster József készíttette orgonasípjai is Párizsból származnak.
