Bár sosem láttam azt a
bizonyos vasfüggönyt, ám
ahogy közeledtem felé, egyre
hevesebben éreztem a gyomrom remegését. A nézzen
rám, szálljon ki, nyissa ki a
csomagtartót vezényszavak
akkor is jeges borzongással
töltöttek el, amikor tudtam,
semmiben nem sántikálok.
Azokban a békebeli nyolcvanas években sokat lazultak a
hazai szürke egyenruhások,
egy tucat orosz pezsgő felett
átsiklottak. Legfeljebb egyet
megittak az egészségemre.
Hosszú évekig ez a palackozott, habzó nedű itthon
ugyanannyi forintba került,
mint Bécsben schillingben.
Ám ahogy mondani szokás, egy idő után a legjobb
biznisznek is bealkonyul.
Időbe tellett, míg felfedeztem a „Szovjetszkoje Igrisztoje” utódját. Javában zajlott
a piackutatás, mígnem kiderült, az osztrák fogorvosok is
ugyanolyan szakállkát terítenek a betegek nyakába, mint
itthon. Az első kétszáz, úgynevezett nyaki nyálkendőt
hol máshol, mint Miskolcon,
a Széchenyi utca 62. szám
alatti orvosi műszerek boltjában vettem meg, darabonként 26 forintért. Tapsoltam
örömömben, ennyire ártatlan csempészárut akarva sem
találok. Két hét elteltével már
csak százzal tudtak kiszolgálni. Sajnálkoztak, de itt helyben idáig ennek a felét sem
vitték el évente. Drága főorvos úr – így szólítottak, hirtelen megnőtt irántam a tisztelet. Egyre másra kaptam a
mintának szánt új fogászati
tömítőanyagokat. Egy év elteltével, mielőtt professzorrá
ütöttek volna, lelepleződtem.
Maguk kezdtek nyomozni,
hogy ki az, akinek a praxisában százszámra fogy a nyálkendő.
Egyébként magam is kiderítettem, hogy ezeket a szakállkákat egy Miskolchoz közeli
termelőszövetkezet varrodájában gyártják. Mázsaszámra vették meg a műtősruhák
szabásakor felhalmozódott
maradékot, és a Gólya Áruháznak is szállítottak csicsás
babaszakállkákat.
Mindez most aligha jutott
volna eszembe, ha nem tapasztalom, nincs elegendő,
amolyan műtőbe való textilcsizma. Sok minden hiányzik az egészségügyből az
egészségen kívül, de az ilyen
terpeszes operációknál, beavatkozásoknál szokásos
lábvédők használhatatlanságig elrongyolódtak. Így aztán, míg égbe nyúló lábakkal a műtő lámpáját néztem,
gyorsan kiszámoltam, négy
nyaki nyálkendő anyagából
kifutná egy ilyen csizmára.
Kár, hogy azok a minden
jóra fogékony falusi varrodák és a köröttük ügyeskedők már nincsenek.
SZÁNTÓ ISTVÁN
