Történelem szakos lennék, így aztán belém rögzítették a múltunkat. Kapásból mondom jámbor egy nép a magyarság. Talán már ezer év is elmúlt, hogy zsákmányszerzés céljából körbe kalandoztuk a nyugatot, mígnem egyszer megjártuk. Az óta elment a kedvünk a csatározásoktól. Igaz ennek ellenére már két világháborúba rángattak be, s mindannyiszor a vesztesek oldalán végeztünk.
S most, hogy mást sem hallok – a háború és a béke között kell választanunk vasárnap – elgondolkodtam, ki az a hülye, aki az első opcióra sápítozik. Csináltam is egy szűk körű, de reprezentatív közvélemény-kutatást. Megnyugodva jelentem pánik van, de a kardcsörtetésnek még a nyomát sem leltem. Még a bizonytalanok is azt mondták elfogadják a drágább csirkefar hátat, s ha kell, tankoláskor még szélesebbre tárják a bukszájukat, de békepártiak. Még a vadász barátaim is, akik egyébként szívtelenül, teljes érzéketlenséggel puffantják le a szarvast vagy a vaddisznót. S élvezik a puskapor szúrós illatát, de felsorakoznak a világbékét akarók mögé. Mint magam is.
Egyébként minden párt programját végig silabizáltam, már amelyiknek van ilyenje. Meghallgattam, kigyűjtöttem a vezetőik nyilatkozatát és kielemeztem az öltözködésüket is. Senkin nem láttam gyakorló pufajkát, katonás barna Zelenszkij pólót – ami különben egyre nagyobb divat a fiatalok körében. Rá kellett jönnöm, valaki valamit nagyon benézett – senki nem akar itt háborúba keveredni. Ilyen program nem létezik, ám ha mégis akadna egy elszabadult hajóágyú, megnyugtató – mindannyian a NATO és Brüsszel gyámsága alatt állunk. Lehet, hogy egy raklap gáz vagy vízi pisztolyt átcsempészhetnék Záhonynál, de ezzel nem rángatnám meg Putyin nem létező bajszát. Lásd a lengyeleket, ők gyárilag ki nem állják az oroszokat, néhány történelmi példa okán, mégsem tudták a lejárt szavatosságú MÍG 29-es vadászgépeiket átjátszani az ukránoknak. A NATO – ha már elköteleztük magunkat – nem engedélyezné, hogy halál okozására alkalmas eszközöket küldjünk a frontra. Annak a nyomát sem leltem, hogy bárki is lemondana az orosz földgázról vagy az olajról, amíg nem találtuk meg az alternatív beszerzési forrást. Hogy éppen bizonyos lakásszigetelési fejlesztésekkel kevesebbe kerülne a fűtés, ezt sem az ellenzéki egység miniszterelnök jelöltje találta ki.
Majd van egy még érdekesebb téma – ki emlékszik arra, kiskorában mi szeretett volna lenni? Fiúként vágyakozott e a lányságra. Jómagam (a lányokra hímneműként) csak úgy simán megelégedtem, hogy állva is tudok pisilni, arra viszont megesküszöm néhány kislány ezt elirigyelte. Előttem van a kép, próbáltak engem utánozni. Ma már persze ez is megoldható, nemet váltó műtét nélkül is – Szabó Zsófi műsorvezető bemutatta azt az egyszer használatos valamit, amivel a nők is körbe pisilhetik a fákat. Korszakalkotó találmány.
Egyébként köreimben csupa konzervatív személyek forgolódnak – amikor megszondáztattam őket, hogy nemet váltanának e, ha lehetséges lenne vagy fiatal korukban mit szerettek volna, mindannyian elküldtek a melegebb éghajlatra. A nők és a férfiak megvallották – elégedettek voltak a természet törvényével. Viszont sok lányos apuka elárulta, fiút várt, de még sem keseredtek el, azok, sem akiknek meg fiút adott a Teremtő a párjuktól. Ez az egész nemet váltogató rémképes riogatás egy olyan hisztéria, amely alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a fontosabb, fajsúlyosabb dolgainkról. Ezeket a kérdéseket nem érdemes a politika ilyen magas szintjére emelni, mert végül lesznek, akik elhiszik, hogy most éppen ez a legnagyobb bajunk.
Aki pedig úgy véli, a háború és béke kérdésében a magyar politika szava dönthet, az túlértékeli Magyarország nagyságát. Persze merjünk nagyot álmodni, ha már úgy is elszenderedtünk.
