Nap mint nap látjuk a televízióban a háborús pusztítást Ukrajnában, a romba
dőlt, kiégett házakat. Simon
Gábor miskolci építész, a
hajdani házgyár vezetője
szakmai szemmel is elemzi a képsorokat. Bármenynyire is bizarr, úgy tűnik, a
miénkhez hasonló panelházak jól tűrik a megpróbáltatásokat, a rakéták robbanása
sem dönti romba a többszintes épületeket. Áthatolnak
rajtuk a töltetek, de az ezzel
járó légnyomás sem képes az
elemek kapcsolódásait szétfeszíteni.
Simon Gábor és Andrássy
Károly építészek nevéhez
fűződik a Kilián-déli tizenöt szintes, csúszózsalus ház,
a miskolci sportcsarnok, a
szomszédos könyvtár és még
jó néhány miskolci közintézmény felhúzása. Majd Gábor
lett az alsózsolcai házgyár
építője és vezetője. Nála autentikusabb szakembert most
aligha találnánk panelházak
hosszú távú perspektívájának témájában.
Mindannyian emlékezhetünk, hogy a múlt században
legfeljebb harminc éves élettartamot jósoltak ezeknek a
szériában készült házaknak.
S miután Miskolcon az első,
Mester utcai épületet 1968
nyarán rakták össze, immár
több mint fél évszázada állnak a négy- vagy tízemeletes betonkalitkák. Amikor az
átkosban elhatározták, hogy
rövid időn belül egymillió lakást kell tető alá hozni, senki
nem sejtette ezeknek a valós
élettartamát.
Kevesen tudják, hogy az
általában szovjet licencként
számontartott házgyárak
technológiáját Franciaországban tervezték. Még kevésbé ismeretes, hogy az alsózsolcai üzem által gyártott
épületek belső kialakítását
helyben dolgozták ki, és folyamatosan korszerűsítették.
Az előre összerakott fürdőszobákat már teljesen készen
szállították ki. Csaknem három évtizeden át megszokott
volt Miskolcon, hogy a hatalmas teherszállító kocsik
beépített ablakokkal, szerelt
panelokkal cikáznak.
Noha annak idején nem
ritkán bőszen kritizáltuk
a csupa beton kaszárnyák
gomba módra való terjeszkedését, most viszont senki
nem mondaná meg, mi lenne nélkülük. Ez a háborgás
azért is lehetett, mert a házépítéssel sosem tudott lépést
tartani a parkosítás. A beton lakótelepek környezete
gyakran akár egy évtizedig
is amolyan elhanyagolt felvonulási területnek számított.
Például a Mester utcai házak
között csaknem tizenöt évig
álltak a munkások és a szerelők barakkjai.
Simon Gábor szerint a házak elemeit tartó acélkapcsok
kiállták az idő próbáját. Illő
megdicsérni a korabeli hegesztőket is, akik sokszor a
magasban állva illesztették
össze a kapcsokat. A szakemberek egyre optimistábbak az épületek élettartamát
illetően. Egyébként az elmúlt
évtizedekben Miskolcon is
volt néhány kisebb-nagyobb
földrengés és földmozgás, de
a panelos házakban sehol
nem keletkezett kár. Még egy
repedés erejéig sem. A szakemberek tartanak attól, hogy
egyszer majd a lebontásuk
nehezebb lesz, mint a felhúzásuk.
Hogy minek is köszönhető
az összkomfortos, távfűtéses
panellakások reneszánsza s
drágulása, azt mindenki tudja. Azt is, hogy időközben a
korszerű betonfűrészek megjelenésével egyre többen alakítják át a belső teret. Persze
pontos statikai mérések után.
Simon Gábor véleménye szerint a négy és a hat centi vastagságú válaszfalakat lehet
mozgatni, viszont a tizenöt
centis tartókat nem szabad
háborgatni.
SZÁNTÓ ISTVÁN
