A pészach után sávuótig terjedő gyászidőszakot és omerszámlálást megszakítja a lag baomer ünnepe, azaz az omerszámlálás 33. napja. Ekkor azt ünnepeljük, hogy a rabbi Akiba híres Talmud-tudós idejében dúló pestisjárvány e napon egyetlen halottat sem követelt; míg az ünnep szimbolikus értelme az, hogy egyszer minden gyász és viszály véget ér, hogy átadja a helyét a megbékélésnek.
Pészach óta voltaképpen a gyász heteit tartjuk, ilyenkor nem szokás esküvőt és mulatságot rendezni, élő zenét hallgatni, mert mintegy kétezer évvel ezelőtt, rabbi Akiba ben Joszéf idejében kitört pestisjárványban rengeteg zsidó meghalt, köztük a nagy rabbinak 24 ezer tanítványa. Ám a sávuótig tartó omerszámlás 33. napján szünetel a gyász annak emlékére, hogy ezen a napon a pestis nem szedett egy áldozatot sem. A 33-as szám héberül: lág, ebből ered az ünnepnap neve: lág baomer, azaz az omer 33. napja.
Az említett rabbi Akiba és tanítványai egyébként részt vettek a híres zsidó vezér, Bar-Kochba rómaiak ellen folytatott lázadásában és szabadságharcában. A harc azonban elbukott, a bosszúszomjas rómaiak rabbi Akiba életét sem kímélték. A hagyomány úgy tartja, hogy lag baomer napján halt meg a Zohár szerzője, az i. sz. II. században élt Simon bár Jócháj, aki szintén részese volt a Róma ellen kitört lázadés részese volt, emiatt halálra ítélték.
Ilyenkor nem a szomorúságra, hanem az örömre kell koncentrálni: lobbanjanak fel az ünnep lángjai annak emlékére, hogy idővel véget ér minden gyász, minden viszály, és ez esélyt ad nekünk a megbékélésre, vagyis az újrakezdésre egy szebb, örömtelibb élet reményében.
Miskolcon is ünnepeltek
