Tapolca strandbüfé – akkoriban nemcsak nyár , vendégek is voltak – luxus menüm babfőzelék kakastaréjjal

Csuda jó kép. Elég ránéznem , csak egy  pillantás erejéig és máris bevillannak a múlt század hetvenes évek történései. Ez volt a kedvenc helyem. Tavasztól késő őszig a Görömbőlyi utca végében laktunk a a tiszta jó erdei levegő kedvéért. A városban bármilyen tikkasztó hőség volt az utca végi dzsungelben lengedezett a hűsítő szellő. Élmény volt ott aludni amikor már Miskolc ilyentájt egy izzasztó betonteknőként éjjel visszasugározta a hőséget.

Hazafelé rendre megálltunk a sarki önkiszolgáló étteremnél. Babfőzelék kakastaréjjal két szelet kenyér  és egy pohár csapolt sör. Nekem. Előétel a vacsora előtt. Ennek az ára kijött egy zöld hasú  tízesből. Különben bármit választottunk itt minden nagyon finom, ehető volt és sosem csalódtunk, bármit kértünk. A pultnál tisztes kínálat volt a zárásig, de a placcon ócska rozsdálló vasasztalok és bármikor összecsukló székek szolgálták a vendégek kényelmét. Ne tévesszen meg senkit a reggeli előtt még látható abroszok  déltájban már mosásra éretten őrizték az aznapi étlapot.

Számomra ez bejáratott hely volt, mindenkit megismertem, így aztán a strandra menet bármikor átosonhattam a felírónéni pultja előtt a konyha melletti folyóson. Ugyanitt visszafelé is nyitva volt az egérút, nem kellett megkerülnöm  a parkot. Valamikor azon töprengtem mitől is voltak ennyire háziasok a Miskolci önkiszolgálók. Mi volt a titkuk ezeknek az pléh kanalas örökké zsíros és vizes tálcás kifőzdéknek. Bizonyára itt is akadtak mester szakácsok, akik álmukban Michelin csillagokról ábrándoztak , de az üstöknél és a tűzhelyek mellett  – láttam – sok idős fejkendős konyhatündér szorgoskodott. Ők lehettek azok akik tudták milyen is a szájízük, maguk is ott étkezhettek tehát ők a főzés tudományát még otthon a családban ellesték. Megtanulták. Emlékszem, szívük is volt a fehér fejfedős hölgyeknek, mikor feltűnő szorgalommal eltakarítottam magam után a tálcát csak megkérdezték – ízlett e mert zárás előtt még maradt egy fél adagra való, van e kedvem eltüntetni…. Utoljára ilyen gesztusban a Kossut Lajos téri Pick önkiszolgáló vendéglőben részesültem úgy jó 10 éve. Annyira házias konyhát vezetett az OTP vezér tulajdonában lévő  bisztró, hogy a parlamenti képviselők is gyakran felkeresték. Na, de erről majd legközelebb – csináltam is ott néhány extra fotót mielőtt bezárt volna.