Nem adhatom fel – mindenkinek joga van a pártatlan , diszkriminációtól mentes igazságszolgáltatásra – apró kérdéseim , amelyekre választ keresek
Küzdők mint malac a jégen. Keresem az igazamat, hátralévő életemből idáig hét évet pazaroltam erre. Közben megjegyeztem a következő közhelyeknek tetsző  kinyilatkozásokat:

„Az Alaptörvény – és számos nemzetközi egyezmény – biztosítja, hogy Magyarországon mindenkinek joga van az igazságszolgáltatásra. A jogállam alapvető követelménye, hogy a törvények garantálják a jogszabályokban biztosított jogok bírói úton történő érvényesíthetőségét.

A jogokról és a kötelezettségektől független és pártatlan bíróság dönt a perekben. A bírósági eljárások lényeges alkotmányos követelménye az is, hogy tisztességes, nyilvános és észszerű határidőn belül befejezödő eljárásban bírálják el az ügyeket. A perekben a bíróságok végleges jelleggel döntik el a jogvitákat: a bíróság ítéletei mindenkire nézve kötelezők és végrehajthatók (kikényszeríthetők).

A bíróságokon előre meghatározott és közzétett ügyelosztási rend határozza meg, hogy egy adott ügyben melyik bíró vagy bírói tanács jár el (törvényes bíró). Az eljárási törvény pedig azt is biztosítja, hogy az ügyben csak előítéletektől mentes és elfogulatlan bíró járhasson el. A független bírók nem utasítható, csak a jogszabályoknak vannak alávetve, és a rájuk osztott ügyek eldöntését nem tagadhatják meg.”

Nos, a hazai álmoskönyvek szerint az igazságszolgáltatással szembeni kritikák, racionális vélemény formálások nem sok jót ígérnek. Ebben a témában maguk a sztárügyvédek is óvatosak. Hogy mennyire, egy közigazgatási perben egy rendőrőrnagy- ügyvédnő hamis állításait kellett volna megfellebbezni , senki nem vállalta ezt a kockázatot.  Elárulták, a birodalom bármikor visszavághat és hülyék lennének beáldozni miattam a majdani ügyfeleik képviseletének a győzelmét.

Barátom aki maga több évtizedet töltött el a Dózsa György utcai igazság palotájában szinte valamennyi bírót kategorizált.  Felsorolta kik azok amelyek befolyásolhatók így vagy úgy és melyek azok amelyek nem vesztegethetők meg. A nagy többség becsületes ám az olyan bíró, ügyvéd házastársak esetében természetszerű az egymással való fizikai ráhatás a döntéseikben. Ráadásul nem hagyható ki, hogy a talárosok mint minden gyarló ember alkalmanként meghajlik az egzisztenciális alkalmazkodás kényszere előtt. Nem véletlenül dúl a polémia a bírói kar függetlensége körül azt sejtetve , hogy a fizetésemelésükkel felsőbb szinten akarják a gerincüket megtörni vagy legalább meghajlítani.

Sokszor mondtam, hogy ha az a bizonyos Szent István – i intelem, amelyben a bírókat még az Alkotmányban is részrehajlás nélküli pártatlan ítélkezésre figyelmeztetik, akkor ennek egy oka lehet.  Hogy sok a törvényszegő, elfogult vagy a döntéseiben motiválható taláros.

Lehet ebben igazság, hiszem saját példámon szemléltetve az ügyem a nyomozástól  mindvégig egy tipikus állatorvosi ló. Annyira, hogy az érdemben döntésre képes személyek nem hajlandók az ügyvédemmel sem tárgyalni. Ellenérveik  amolyan gumiparagrafusokra hivatkozó elutasító határozatok , amelyek szaglanak a kényszerű tereléstől és egyetlen célt szolgálnak, hogy kifárasszanak.

Íme az egyik friss beadványom, még talán idejében választ is kapok. Hiszen a bíróság talán az egyetlen ahonnan szabályszerű reflektálásokkal próbálnak leszerelni.

 

„Mint ismeretes a személyes büntető  ügyemben első fokon a tárgyalás harmadik harmadában minden előzetes hivatalos értesítés mellőzésével – az ügyvédemet sem értesítették előre vagy legalább idejében  – bírót cseréltek.
Önök ebben az ügyben már két ízben is vizsgálatot rendeltek el és ennek eredményeként az volt a válasz, hogy ez egy éveleji előre  tervezett váltás volt, amit előzetesen közzétettek és nyilvánosságra hoztak. Ezt az értesítőt – megküldték –  hiába böngésztük, nem leltem meg ennek a kiírását az értesítőben. Az elsődleges indoklás szerint az elsőre kijelölt bírónő más fontosabb feladatokat kapott  és ennek okán szignálták át az ügyemet dr. Tőzsér Ildikóra. Erre mondom, számomra mi fontosabb lehet a saját igazamnál,  kinek lehet még ennél is fontosabb.
Ebben a témában már régóta próbálom megtudakolni, hogy dr. Turai Ágnes bírónő kérte e  a leterheltségének csökkentését vagy az állítólagos csoportvezető próbálta megkönnyíteni a munkáját. Egyébként máig sem árulták el, hogy mennyi ilyen átszignálás történt az adott időben tehercsökkentés címén. Tudomásom szerint ezen kívül egy sem.
S mennyire volt észszerű a tárgyalás végső szakaszában a bíróváltás és jogosan járt e el az utódja amikor betegsége után  elhanyagolta a teljes tárgyalási jegyzőkönyv ismertetését és elvetette az elődje által kitűzött helyszíni bizonyítási kísérletek lefolytatását.  Betervezte a projektorok megrendelésével a videók, a  megmaradt, s a rendőrségen még nem elsikkasztott felvételek megtekintését  a szembesítésekkel.
Majd megtagadta az általunk megjelölt tanúk megidézését – azzal az egyszerű indoklással , hogy a rám támadó rendésznek is lehetnek rossz napjai. Szerintem egy ilyen állítás annyira sértő mindannyiunkra akiknek nem lehetnek ilyen nehéz napjai, hogy csupán ezért akár el is tiltható a bírónő a hivatásától.
Máig megmagyarázhatatlan módon egy orvosi vélemény  szerinti  vak személy szemtanúként való szerepeltetését azzal magyarázta, hogy mivel azonos érdekközösségbe tartozunk az első vallomását fogadja el hitelesnek. Ennek a döntésének mint bebizonyosodott volt egy kimondottan antiszemita megnyilvánulása mivel az illetővel csupán felekezeti alapon tartozunk egy közösségbe. Semmilyen más alapon nem vagyunk egy csoportban.
Több alkalommal megnyilvánult a részrehajló, elfogultsága amikor a Tóth Tamás mint sértett és egyben tanú is kijelentette , semmilyen fenyegetés nem hangzott el részemről, erre  a bírónő figyelmeztette azt kell mondania amit a rendőrségen.  Erre Tóth úr válasza – értettem, azt mondom amit kérnek. Katonás rend volt – mire az ügyvédem megjegyezte az ötvenes évek miliőjére emlékezteti ez a fajta tárgyalási szisztéma.
Hogy a tárgyalási napló hemzsegett a tévesen feltöltött iratoktól és a végzésben is teljesen ismeretlen nevek szerepeltek mint valamilyen Berényi József is , ezekre az érdekességekre máig nem kaptam választ. Mint arra sem, hogy a tévesen feltöltött feljegyzések mennyiben befolyásolhatták a személyem vagy mások ítéletét. Javamra vagy ellenem?
Az elsődleges kérdésem, amire sehol nem találok választ, hogy mi a helyes jogszerű eljárás a bírócserék esetében.
Akár dr. Tőzsér Ildikó mint sajtószóvivő is megválaszolhatná, hogy igaz e , hogy ezt írásban az ügyvédemmel és velem is egy megadott határidőn  belül kell közölni. Jómagam ugyanis csak a második idézésre megjelent Kovács László Csabától a folyóson a tárgyalás előtti percekben tudtam meg a változást.
Ez talán megmagyarázza azt is, hogy az illető a rendészet most visszahelyezett vezetője velem ellentétben előre lett értesítve.
Ezt a gyanúmat erősíti, hogy Kovács ú,  aki maga kérte , hogy jelöljem be a védelem tanújaként a tárgyaláson letagadta, hogy maga jelentette fel a támadómat és azt nyilatkozta Szabó úr önként távozott a jobb fizetés reményében a rendészettől.  Hiába mutattam az akkori főkapitány személyesen nekem írott levelét meg a hivatalos sajtóinformációt, miszerint Szabó és társai ellen már rendőrségi eljárás folyik hasonló bűncselekmény gyanújával,  mint amilyet velem szembe is elkövettek. A bírónő ezt a végzésben is ellenem fordította azzal a véleményével, hogy ezzel csak be akartam sározni a két rendész becsületét.
Egyébként másodfokon az egyik felbujtott tanút, amely már első fokon is átlátszó módon hazudott kizárták.
A társát , akit szintén a rendészet delegált, a rendőrség kérésére mint állítólag önként jelentkező tanút csak az ítélet megszületése után leplezte le az élettársa. Mivel törvénytisztelőként csak ezután járhattunk utána ki is ez a névtelenségbe burkolt felbujtott tanú. Akivel még a nyomozás idején sem szembesítettek. Miért is nem?
Sajnálom,  a sérelmeim ismertetése után a bírónő önmagát zárta ki az ügyemből és megtagadta a kegyelmi kérvényem kiküldését annak ellenére, hogy a kormányhivatal képviselője teljes odaadással ezt támogatta. Válasz erre soha nem érkezett.
Megjegyzem, a panaszom megjárta a Debreceni regionális ügyészséget  ám onnan sem kaptam soha semmilyen határozatot a bejelentésem nyomán. Vajon a bírónő önmaga által választott kizárása mennyiben igazolhatja az engem ért emberi jogaim megsértésének a megtörténtét.
Összefoglalva,   legalább arra keresnék választ, hogy a bírócserével kapcsolatos hivatali eljárás , az értesítések kiküldésének elmaradásával sérültek e a jogaim, s mennyiben van egy terheltnek beleszólása a cserébe , lehet e kifogásom a bírói ítélkezési gyakorlatot megsértővel szembe.
Tudom jó kérdések. Idáig a jó miskolci ügyvédek akik belülről nálamnál jobban ismerik az igazságszolgálatást azt javasolták, hagyjam a fenébe, nyugodjak le hiszen ilyen összetartó ellenállással szembe nem érdemes küzdeni.  Ezen a szinten már nem egyetlen ügyészség , bíróság sem engedheti meg magának a presztízs veszteséget.
A bölcs rabbik erre mondják, mindkét félnek  igazuk van.
Nekem is – csak kaparjam ki a gesztenyét, egyedül. Optimista és elszánt vagyok, hiszen a támadóim már felfedték az igazamat és a felbujtott tanúk lebuktak, tehát a labda már nem az én térfelemen pattog.
Ombudsman – segítsen meg!