ujkeletlive
Jarden Bibasz – a katonai nyomás nem hozza vissza a túszokat
Elvetve a tűzszüneti és túszalku megállapodás lehetőségét Binjámin Netanjahu miniszterelnök bejelentette, hogy a kabinet miniszterei a Hamászra gyakorolt katonai nyomás fokozására szavaztak, majd azt állította, hogy koalíciója által támogatott módszerek működnek a Gázai övezetben fogva tartott túszok kiszabadítására.
„Működik, mert egyszerre hat. Egyrészt összezúzza a Hamász katonai és kormányzati képességeit, másrészt megteremti a túszaink szabadon bocsátásának feltételeit,” – közölte, majd áttért a Hamász szerinte három hamis állításának cáfolatára – miszerint
- a Hamász állításaival ellentétben Izrael folytatja a tárgyalásokat, de ezt „tűz alatt” teszi, ami szerinte növeli a hatékonyságot,
- a második hazugságra vonatkozóan Izrael hajlandó beszélni a Hamásszal kötendő túszszabadítási-tűzszüneti megállapodás „végső szakaszáról” is, mondván – „készen állunk. A Hamász leteszi a fegyvert. A vezetői elhagyhatják Gázát. Gondoskodni fogunk az övezet általános biztonságáról, és lehetővé tesszük Trump-tervének – a gázaiak önkéntes kitelepítésének végrehajtását,”
- a harmadik Hamász-hazugság Netanjahu szerint az, hogy nem törődik a túszokkal. A miniszterelnök szerint ezt csak a terrorszervezet állítja, hogy megosztottságot teremtsen, szerinte kormánya „elkötelezett a túszok visszahozatala mellett,” ugyanakkor a katonai megoldást tartja kizárólag elfogadhatónak.
Eközben, a legutóbbi 42 napos tűzszünet megállapodás révén kiszabadult túszok közül Jarden Bibasz, Keith Siegel és Tal Soham az amerikai CBS csatorna „60 Minutes” című műsorának adott interjút.
A tegnap éjszaka sugárzott műsorban a fogságot túlélő Jarden először beszélt az október 7-e óta átélt borzalmakról, valamint gyászáról – felesége, Siri és gyermekei, Ariel és Kfir elvesztéséről.
Miközben a miniszterelnök bejelentette, hogy tovább folytatja a katonai nyomást, mert szerinte ez az egyetlen megoldás a még mindig Gázában fogvatartott 59 túsz kiszabadítására, a műsorvezető azon kérdésre, miszerint a harcok újrakezdése az övezetben ösztönözheti-e a Hamászt a túszok elengedésére, Jarden azt válaszolta – „Nem.”
Köszönetet mondva Trump elnöknek, kijelentette – „tudom, hogy segíteni tud. Trump miatt vagyok itt. Csak miatta vagyok itt. Azt hiszem, ő az egyetlen, aki újra meg tudja állítani ezt a háborút. Kérlek, állítsd meg – állítsd meg ezt a háborút, és segíts – segíts visszahozni az összes túszt,” – kérte, majd hangsúlyozta, miszerint „Trumpnak meg kell győznie Netanjahut, meg kell győznie a Hamászt. Úgy gondolom, hogy képes erre. A még mindig ott lévő túszok élete minden egyes pillanatban veszélyben van, amíg a bombázások folytatódnak.”
A bombázások idején a föld alatti alagutakban való tartózkodásukról azt mondta – „rettentő volt. Nem tudod, mikor fog megtörténni. És amikor megtörténik, az életedért rettegsz. Olyan volt, mint egy földrengés, egész úgy mozgott, de a föld alatt. És bármelyik pillanatban minden összedőlhet.”
Jarden pólóján a még mindig fogvatartott barátai David és Ariel Cunio képét viselve ült a kamerák elé – „első osztályos korom óta ismerem. Ő és az öccse, Ariel, még mindig fogságban vannak. Nem tudom, kapnak-e elég ételt, elég vizet. Különösen most, hogy a háború újra fellángolt. Mindent együtt csináltunk. Ott volt velem életem minden nagy pillanatában. Ott volt az esküvőmön. És most, amikor valószínűleg életem legnehezebb időszakán kell keresztülmennem, David nincs velem. Elvesztettem a feleségemet és a gyermekeimet. Saron nem veszítheti el a férjét.”
A családja iránti gyászáról nyilatkozva, elmondta, hogy miután közölték vele, miszerint felesége és két kisfia egy izraeli bombázás miatt meghaltak, a Hamász terroristái arra kényszerítették, üljön a kamera elé. Ma már tudja, hogy brutálisan fogvatartói gyilkolták meg őket.
„Hidegvérrel, puszta kézzel gyilkolták meg őket,” – mondta, visszaemlékezve arra, hogy fogvatartói többször is azt állították – „Ó, nem számít. Új feleséged lesz. Új gyerekeid lesznek. Jobb feleség, jobb gyerekek.”
Keith Siegel: „Láttam, ahogy egyik túszt szexuálisan bántalmazzák”
Az interjúra az október hetedikén szintén elhurcolt feleségével, Avivával együtt érkező Keith Siegel, visszaemlékezett a túszejtésről – „bevittek minket Gázába, majd egy alagútba kényszerítettek. Életveszélyben éreztük magunkat, fegyveres terroristák vettek körül. Alig kaptunk levegőt, kapkodva lélegeztünk.”
„Összesen heten voltunk egy apró, zsúfolt kis mélyedésben. Nem lehetett felállni. Nem volt hely mozogni, csak akkor engedtek ki onnan, amikor a mosdót kellett használnunk. Az első napon fogvatartóink nem voltak velünk. Néhány órán át ott voltak, majd magunkra hagytak minket. Megkérdeztük tőlük: ‘ha segítségre van szükségünk, mit tegyünk?’ Erre azt mondták: ‘menjetek a lépcsőhöz, hívjatok minket, és jövünk.”
Majd elmondta, hogy a fogságban szemtanúja volt annak, amikor a terroristák egy fiatal nőt kínoztak – „szó szerint értem, nem csak átvitt értelemben – valódi kínzás volt. Arra kényszerítettek, hogy végignézzem. Láttam, ahogyan az egyik túszt szexuálisan bántalmazzák.”
Keith, ugyanakkor hangsúlyozta „miután Avivát szabadon engedték, és a korábbi (2023 november) tűzszünet összeomlott, a terroristák rendkívül kegyetlenekké, brutálisakká és erőszakossá váltak. Megvertek és éheztettek. Nem azért, mert nem volt élelmük – szándékosan éheztettek. Gyakran előttem ettek anélkül, hogy nekem is adtak volna.”
„Havonta egyszer engedték meg, hogy megfürödjek. Ez fél vödör vízből állt, amit egy pohárral kellett a testünkre locsolnunk – hideg vízzel. Lenyírták a hajunkat, és az intim szőrzetünket. Miért? Talán szórakoztatta őket. Megalázottnak éreztem magam. A lelkem összetört. Teljesen a terroristáktól függtem. Az életem az ő kezükben volt – ha adnak nekem ételt, ha hoznak vizet, ha megvédenek a tömegtől, amely bármikor meglincselhetett volna.”
„Többször is egyedül hagytak, és rettenetesen féltem, hogy talán nem jönnek vissza, és ott maradok örökre. Mit csinálnék akkor? Talán ez is egyfajta kínzás volt, pszichológiai kínzás – hogy rávegyenek arra, hogy azon gondolkodjak: ‘Meg kellene próbálnom megszökni? Vagy inkább ne? Mi lenne, ha megpróbálnám?’ De biztos vagyok benne, hogy tudták, soha nem merném megtenni. Szükségem volt rájuk,” – mondta, majd elcsuklott a hangja -” a gondolataim még mindig ott vannak. Minden egyes nap. A nap legnagyobb részében. Azokra gondolok, akik még mindig ott vannak.”
Felesége, Aviva hozzátette – „meg kell születnie egy megállapodásnak, amely visszahozza az összes túszt és véget vet ennek az egész borzalomnak.”
Végül, szabadon engedésük kapcsán rendezett a Hamász ceremóniát illetően, azt mondta – „előre megmondták nekem, hogy fel kell mennem a színpadra, integetnem kell a közönségnek, és köszönetet kell mondanom. Köszönetet a Hamásznak. Integettem. Integettem a közönségnek. Nem mondtam köszönetet. Szorongtam, hogy talán történik valami, és végül nem engednek szabadon.”
Tal Soham – „az egyik őr szerette a masszázst. Megállapodást kötöttünk – masszázs ételért cserébe„
Tal Sohamot a terroristák Guy Gilboa Dalallal és Avitar Daviddal tartották fogságban, amire úgy emlékezett vissza, hogy Guy nehezen bírta felfogni, – „egyik pillanatban a Nova fesztiválon ünnepel, a másikban a világ legrosszabb helyén van. Szerintem öt vagy hat napba telt, mire abbahagyta a sírást, és kezdte felfogni, hogy ez a valóság most,” – majd hozzátette egy egy szűk alagútban tartották őket, naponta megverték, és csak néha kaptak egy kis adag pitát, rizst és vizet.
„Néha a víznek véres íze volt, máskor fémes. Volt, hogy annyira sós volt, hogy meginni sem lehetett, de nem volt más. Nem kell sok, hogy életben maradj. Elég, ha naponta csak egy darab kenyeret eszel, és ha mondjuk napi 200 ml víz jut, akkor megmaradsz,” – mondta, majd hozzátette, – „fő fogvatartónk mondta nekünk: ‘annyi ételt tudok adni, amennyivel életben maradsz, és így akár öt évig is kibírod. Nem fogsz meghalni, de ez lesz életed legrosszabb időszaka.„
Majd folytatva a visszaemlékezést, elmondta, hogy az egyik őr szerette a hátmasszázst, – „megállapodtunk – minden nap masszázst adtunk neki, cserébe pedig több és változatosabb ételt kaptunk: egy konzerv hús, egy doboz tonhal vagy szardínia.”
Végezetül, hangsúlyozta – „az egyik legmegrázóbb dolog, amit Avitar és Guy többször is megkérdeztek tőlem – ‘miért maradjunk életben,?’ vagyis miért ne vethetnének véget az életüknek saját kezűleg, hogy megszabaduljanak ettől az egésztől.’ Nem gyerekek, mondtam, néha úgy éreztem, mintha az apjuk lennék. Most rettenetesen aggódom értük. Egyedül vannak, és még brutálisabban bánnak velük, hogy a világ lássa. A Hamász egy furgonban Guyt és Avitart is odavitte, hogy végignézzék a túszok szabadon engedését, miközben ők maguk könyörögtek a saját szabadulásukért.”
Szintén a CBS műsorában Keith és Aviva Siegel találkoztak a szintén szabadon engedett Agam Bergerrel. Hármójukat együtt tartották fogva egy Hamász-alagútban, Avivát 50 nap után engedték szabadon, ekkor Keith és Agam is különváltak. Keith mesélt arról, hogy milyen erős kötelék alakult ki a többi tússzal, akikkel együtt volt, és hogy mindannyian fizikailag és érzelmileg is vigyáztak egymásra.
Agam Bergert átölelve Aviva azt mondta, hogy fogságuk alatt végig mosolygott, és ez mindannyiuknak nagy erőt adott, majd felidézte, hogyan fogták egymás kezét, és hogyan néztek egymás szemébe, hogy megpróbálják enyhíteni a közös félelmet.
Aviva azt is elmondta, hogy Berger és túsztársa, Liri Albag hogyan vidították fel Keith-t fogságuk egyik különösen sötét időszakában. Eközben telefonon bekapcsolták Lirit, akit szintén a Nahal Oz támaszpontról hurcoltak el, és az alagutakban tartották fogva őket együtt.
Aviva szerint Keith „mély depresszióba esett,” és a két megfigyelő katona segített neki kijönni belőle, – „három napig tartott – három napig csak feküdt, még beszélgetni sem akart velünk. A lányok azt mondták, hogy aggódnak érte, és hogy vissza kell térnie önmagához, mert mindig megnevettette őket. Szeretett viccelődni,” – mesélte Keith felesége.
Végül, arra kérték Trump elnököt, az amerikai kormányt, az izraeli kormányt és a közvetítőket, hogy „mindenki üljön össze, térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, és hozzák haza a túszokat. Ez sürgős, és minden egyes nap, ami eltelik, csak még több szenvedést, még több halált és pszichológiai pusztítást hoz.”
The post Jarden Bibasz nemet mond a katonai nyomásra, Trump segítségét kéri a háború befejezésére, és az összes fogvatartott kiszabadítására first appeared on Új Kelet Live.
