Avi/ujkelet.live

A háború 552. napja: Adam Boehler, amerikai túszügyi megbízott azt akarta, hogy a Hamász egyezzen bele a Gázában fogságban lévő utolsó életben lévő amerikai izraeli túsz szabadon bocsátásába, hogy Donald Trump elnök bejelenthesse szabadulását a kongresszus előtti beszédében.

A két fél még mindig alkudozott, amikor Trump megérkezett a Capitoliumhoz, de a határidőig nem sikerült megállapodásra jutni, így az elnök csak futólag utalt a Gázában fogva tartott túszokra.

Ennek ellenére a megbeszélések másnap folytatódtak, bizonyítva, hogy a két fél milyen lelkesen törekszik a megállapodásra.

Csütörtökön a The New York Times beszámolt a kulisszák mögötti történésekről, hogy a Hamász és az Egyesült Államok hogyan próbált titokban túszalkut kötni, és hogyan reagált az izraeli kormány, amikor ez a tudomására jutott.

Négy forrás szerint a Trump-kormány tisztviselői márciusban háromszor találkoztak a Hamász terrorszervezet magas rangú tisztviselőivel Katarban. A találkozók szakítottak az Egyesült Államok régóta fennálló politikájával, amely elutasította a terrorszervezettel való érintkezést.

Trump kulcsfontosságú célként tűzte ki az összes túsz szabadon bocsátását, hogy megmutassa a sikert ott, ahol a Biden-kormány zsákutcába futott.

A márciusi tárgyalások hangsúlyozták a Trump-kormány ad hoc diplomáciai megközelítését. Ám a dühös izraeli ellenállás, a Hamász tétovázása és a Trump-kormány változó álláspontja ellenére a szóban forgó túsz, Edan Alexander katona szabadulását lehetővé tevő megállapodás soha nem jött létre.

A riport hat olyan személlyel folytatott beszélgetésen alapul, akik ismerik a zárt ajtók mögötti találkozók részleteit.

A megbeszéléseket külön folytatták Izrael és a Hamász közötti holtpontra jutott kísérletektől a tűzszünet meghosszabbítására. A januárban aláírt megállapodás első szakasza anélkül járt le, hogy megállapodás született a második szakaszra való átállásról, amely a háború befejezését és az izraeli kivonulást követelte Gázából.

Binjámin Netanjahu miniszterelnök kijelentette, hogy a háború addig nem ér véget, amíg a Hamász katonai szárnyát és kormányát le nem szerelik, miközben úgy tűnik, hogy a Hamász csak a polgári kormány feletti irányítást hajlandó feladni, fegyvereit azonban nem.

A holtpont azt a benyomást keltette az amerikai tisztviselőkben, hogy csak idő kérdése, hogy Izrael újra megkezdje katonai műveleteit Gázában, veszélybe sodorva Alexander és négy másik amerikai izraeli holttestének kiadatását – mondta két, az ügyben jártas forrás. Boehler úgy vélte, hogy a Hamász gesztust szeretne tenni Trumpnak, és egy mellékmegállapodás lendületet adhat a második fázisról szóló komoly megbeszéléseknek.

Az első találkozó napján, az iftar után, a muzulmán Ramadán szent hónapjában a böjtöt megtörő étkezés után a Hamász három tisztviselője üdvözölte Boehlert, egy magántőke-befektetőt, akit Trump túszügyekért felelős különleges megbízottá jelölte, és tanácsadóját, a Harvard Business School frissen végzettjét. Egy nappaliban találkoztak, ahol a jeruzsálemi al-Aksza mecset falfestménye és Iszmail Hanije, a Hamász politikai vezetőjének képe volt, akit Izrael júliusban likvidált.

Éjfél után a tisztviselők a találkozó történelmi jellegén töprengtek, knaffét, egy közel-keleti desszertet ettek, és frissen facsart narancslevet ittak. Szóba került az izraeli-palesztin konfliktus és az október 7-i támadás is – közölte négy, a beszélgetés részleteit ismerő személy.

A Hamász tisztviselői, Taher al-Nono, Baszem Naim és Oszama Hamdán a négy forrás szerint igyekeztek apellálni amerikai kollégáik érzékenységére. Al-Nono azzal érvelt, hogy a Hamász megpróbálja biztosítani a palesztinok szabadságát – ezt az értéket szerinte az amerikaiak nagyra becsülik.

Két nappal az első találkozó után Boehler visszatért, hogy beszéljen Khalil al-Hajjával, a Hamász legfőbb tárgyalópartnerével, mondta a négy forrás. Al-Hajja azt mondta, hogy a Hamász általában 500 palesztin fogoly szabadon bocsátását követeli egy olyan túszért cserébe, mint Alexander, de jó szándékból és időmegtakarítás érdekében csak 250-et kér, ebből 100 életfogytiglani börtönbüntetését töltőt.

Al-Hajja azt mondta, hogy úgy gondolja, az Egyesült Államok rábírhatja az izraelieket, hogy elengedjenek ennyi foglyot, állította két forrás.

Egy névtelenséget kérő palesztin tisztviselő megerősítette a tárgyalások részleteit.

Később aznap Boehler 100 életfogytiglani börtönbüntetést töltő foglyot ajánlott fel, és megígérte, hogy egy jövőbeni időpontban 150 alacsonyabb rangú foglyot engednek el Alexanderért cserébe, három, az ügyben jártas személy szerint.

Izraelben nagyjából 300 életfogytiglani börtönbüntetését töltő fogoly van, és a tisztviselők óvakodtak attól, hogy túl sokat ajánljanak egyetlen túszért cserébe.

Boehlerre nyomást gyakorolt Izrael a tárgyalások miatt. Dühös telefonhívást kapott Ron Dermertől, Netanjahu vezető tanácsadójától, aki csalódottságának adott hangot amiatt, hogy Boehler nem tájékoztatta előre Izraelt, hivatkozott a cikk két forrásra, akik ismerik a beszélgetés részleteit. Másnap az Axios arról számolt be, hogy Boehler találkozott a Hamásszal – a kiszivárogtatást az amerikai tisztviselők szerint izraeli tisztviselők szervezték a tárgyalások szabotálása érdekében.

Az Egyesült Államok gyakran konzultál Izraellel kényes nemzetbiztonsági kérdésekről, de a Trump-kormány tisztviselői valószínűleg nem akarták az izraeli tisztviselőket bevonni, mert Izrael megzavarta a Hamász vezetőivel való korábbi találkozási kísérletet.

Közvetlenül Trump január 20-i beiktatása után, Boehler Dohába utazott, ahol az utazás egyéb okai mellett remélte, hogy találkozhat a Hamász illetékeseivel. Ám amikor az izraeli miniszterelnöki hivatal értesült Boehler terveiről, az izraeli tisztviselők beavatkoztak a Fehér Háznál, idézett a riport két forrást. A Fehér Ház lemondta a találkozót.

A márciusi találkozók során Boehler szoros kapcsolatban állt Steve Witkoffal, Trump közel-keleti megbízottjával, egyeztetve az álláspontokat, állította két forrás.

A Hamásszal való harmadik, egyben utolsó találkozó előtt, március 5-én az amerikai tisztviselők már nem érezték lehetségesnek ajánlatukat. Úgy döntöttek, hogy legfeljebb 100 foglyot ajánlhatnak, anélkül, hogy ígéretet tennének arra, hogy életfogytiglani börtönbüntetésüket töltőkről lenne szó, Alexanderért cserébe.

Az ajánlat magában foglalta palesztin nők és gyermekek szabadon bocsátását a négy izraeli amerikai túsz holttestéért, a segélyszállítmányok újraindítását Gázának, valamint Witkoff Dohába küldésének tervét, hogy tisztázzák az alku részleteit, és elindítsák a tárgyalást a második szakaszról – mondta két, az ügyben jártas forrás. Napokkal korábban Izrael megszakította a segélyek beengedését az övezetbe, hogy nyomást gyakoroljon a Hamászra.

A találkozókon szó esett a Hamász Gáza jövőjével kapcsolatos víziójáról is. Al-Hajja elmondta amerikai beszélgetőpartnereinek, hogy a Hamász nyitott egy 5-10 éves fegyverszünetre, amelyben a csoport leteszi a fegyvert.

Al-Hajja egyebek mellett azt is elmondta, hogy a Hamász azt akarja, hogy a megszűnt texasi székhelyű Holy Land Foundation két vezetőjét, akiket 2008-ban ítéltek el az Egyesült Államokban azért, mert „anyagi támogatást” nyújtottak a csoportnak, szabadon engedjék, állította a beszélgetést négyen ismerő személy szerint.

Az utolsó megbeszélés végén Boehler azt mondta Al-Hajjának, hogy a legutóbbi ajánlata végleges, és lehet, hogy többé nem kerül terítékre, ha a Hamász nem fogadja el, mire gépe néhány órán belül felszáll – közölte négy forrás. Al-Hajja azt sugallta, hogy a Hamász ebbe nem menne bele, még akkor sem, ha ő maga akarná az alkut.

Egy héttel később a Hamász nyilatkozatot adott ki, amely szerint kész megegyezni Alexander és az amerikai izraeli túszok holttesteinek átadásáról. Az ajánlat hasonló volt a Boehler által javasolthoz – mondta két, a tartalmát ismerő forrás.

De már túl késő volt: Boehler már nem tárgyalt közvetlenül a terrorszervezettel. Amikor Witkoff Dohába utazott március közepén, követelte, hogy a Hamász egyezzen bele több életben lévő túsz szabadon bocsátásába garanciák nélkül a háború befejezésére.

Napokkal később Izrael újraindította hadjáratát Gázában, Alexander pedig még mindig fogságban van.

The post A túszalku, amiből nem lett semmi first appeared on Új Kelet Live.