A szakértők kifejtették, hogy a Balaton sekély, széljárta tó, amelynek vízszintje évről évre változik a csapadékmennyiség, a párolgás és a befolyó vizek függvényében. Emlékeztettek arra, hogy 2002-ben és 2003-ban a jelenleginél is alacsonyabb volt a vízállás – 22 évvel ezelőtt mindössze 23 centiméteres vízmélységet mértek Siófoknál -, mégsem romlott a vízminőség, és a turisztikai szezon is zavartalanul zajlott.
A közlemény kitér arra is, hogy bár a horgászok, fürdőzők, vitorlázók és turisztikai szolgáltatók érthető módon magasabb vízszintet preferálnának, a tartósan magas vízállás sem feltétlenül előnyös az ökoszisztéma számára. A parti zóna élőhelyei fokozatosan leépülhetnek, ami hosszú távon veszélyeztetheti a biológiai sokféleséget. Ezzel szemben a vízszint természetes ingadozása kifejezetten kedvező hatással van a nádasok élővilágára és a sekély parti élőhelyek halállományára. A szakemberek határozottan cáfolták azt a tévhitet, hogy az alacsony vízállás és az algásodás között közvetlen összefüggés lenne.
Az elmúlt két évtizedben a lebegő algák mennyisége csupán két évben – 2019-ben és 2021-ben – haladta meg az Egészségügyi Világszervezet által szabott határértéket, ez viszont nem függött össze közvetlenül a vízszinttel
– fogalmaznak a tudósok. A kutatók szerint a Balaton vízminőségét elsősorban a belső és külső tápanyagterhelés, különösen az algák számára hozzáférhető foszfor mennyisége befolyásolja, nem pedig a vízszint magassága. Összegzésként a szakértők leszögezték, hogy a jelenlegi alacsony vízállás nem a tó kiszáradásának előjele, hanem természetes működésének része, ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a szélsőséges környezeti körülményekre továbbra is figyelmet kell fordítani.
Tokaj
