ujkelet.live

A múlt hónapban szabadon engedett túsz, Guy Gilboa-Dalal a 12-es csatornának adott interjújában felfedte, hogyan bántalmazták szexuálisan fogsága alatt Gázában.

A 24 éves Gilboa-Dalal 738 napot töltött a Hamász terrorszervezet túszaként a Nova Fesztiválról való elrablását követően. Szándékos éheztetésről, pszichológiai bántalmazásról és súlyos egészségügyi állapotokról számolt be gázai fogsága alatt.

„Egy nap [az egyik őr] bevitt a [terroristák] szobájukba, bekötötte a szemem, megkötözte a kezeimet, és azt mondta: ‘Régóta nem láttál lányokat, ugye? Nézel pornót, akarsz pornót nézni, akarod, hogy én és te pornóvideót készítsünk?’ Mögém jött, elkezdte simogatni az egész testemet, csókolgatva a nyakamat és a hátamat. Ledermedtem. Ez nagyon-nagyon ijesztő volt” – folytatta. „Pár perc után az egész testem égett, a tarkóm és a torkom. Azt mondta, hogy szeret, és ez rendkívül kellemetlen volt. Egyszer a keze megállt a mellkasomon, és a szívem hevesen vert. Azt kérdezte: ‘Mi, te félsz?’ Azt mondtam, igen. Aztán egy puskát szorított a fejemhez, és egy kést a torkomhoz, figyelmeztetve, hogy ha elmondom bárkinek bent, vagy bármelyik másik őrnek, megöl. Nem elég, hogy át kellett mennem ezen a borzalmon, de nem is mondhattam el senkinek. Magamban kellett tartanom.”

A második alkalommal fogvatartója hagyta, hogy zuhanyozzon, megvárta, amíg befejezi, majd erőszakkal megragadta. „Bevitt a szobájukba, nem engedett felöltözni, és a nadrágját is lehúzta. Azt mondtam: ‘Viccelsz, ugye? Ez tilos az iszlámban. Te muszlim vagy, ez tilos.’ Nem láttam őt; mögöttem volt, és percekig a nemi szervét a végbélnyílásomhoz dörzsölte. Ledermedtem. Nem tudtam, mit fogok tenni abban a pillanatban.”

„Visszavitt. Akkor azt gondoltam, nem tudom, hogy örökre velük [túsztársaival] leszek-e. Ha egyedül leszek, ez állandósíthatja a helyzetet; fokozatosan rosszabbodhat… És ez megrémített, mert az én helyzetemben nem volt hová menekülnöm. Szerencsére ez volt az utolsó alkalom. Nem volt további olyan incidens, amikor egyedül lett volna más őrök jelenléte nélkül, de ez járt mindig a fejemben.”

Azt mondta, „hihetetlenül nehéz” volt, hogy nem mondhatta el senkinek. „Rettenetesen féltem, hogy ha bárki megtudja, végem lesz, és nem jutok haza. Úgy döntöttem, elmondom [túsztársának] Tal Sohamnak, mielőtt őt és Omert [Wenker] elengedték. Azt mondtam neki, hogy ne mondja el a családomnak, hacsak nem halok meg. Számomra fontos volt, hogy tudják, ha nem térek vissza, akkor nagyon jó esély van rá, hogy ez az oka – hogy megölt, hogy valamikor ellenállok majd neki, hogy valamikor… Nem tudom, mit fogok tenni.”

Október 7-i elrablását így írta le: „Körbevittek minket a városban, megálltak és arabul kiabálták: ’Zsidó foglyok, disznók!’, és sok civil jött, hogy megverjen minket. Amikor a helyzet szélsőségessé vált, a levegőbe lőttek, és a következő helyszínre vittek minket, amíg el nem értünk valami menedékhez. Kezünket és lábunkat megkötözték, megtiltották, hogy beszéljünk vagy egymásra nézzünk.”

„A fogság kezdete szörnyű volt. Egész nap sírtam. Volt egy telefon a parancsnoki állásukon, és valahányszor megszólalt, azt gondoltam, ennyi, hazaküldenek minket.”

Wenkerttel, Eviatar Daviddal és Sohammal együtt tartották fogva egy általa szűk, szürke alagút szakaszban részben, amely körülbelül 1,8 méter magas volt, és ahol a mozgás rendkívül korlátozott volt. „Egy kis folyosó, minden szürke. Mindent megpróbáltam, hogy aktív maradjon az elmém, próbáltam arabul tanulni, az iszlámról és a Koránról tanulni, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy úgy tettem, mintha megtértem volna, csak hogy fenntartsam a jó kapcsolatokat.”

Egy kamera szinte folyamatosan figyelte őket a fogságban, és úgy birkózott meg ezzel, hogy elképzelte, hogy üzeneteket rögzít a családjának és a jövőbeli gyermekei számára: „Elképzeltem, hogy megtanítom nekik, hogyan éljenek túl, hogyan maradjanak erősek a fogságban.”

Megerősítette, hogy fogvatartói „szándékosan éheztették”, naponta egy pitát evett, miközben őrei jól ettek. „És nem csak éhség vagy gyomorkorgás volt; gyengeség az egész testben. Nem lehetett fájdalom nélkül megmozdulni, nem lehetett szédülés nélkül felállni, hogy ne feketedett volna el a világ. Fizikai leépülés volt. Lassú haldoklás.”

„Azt tettük, hogy elraktuk az ételt, amit adtak, félretettük, és megvártuk, amíg legközelebb hoznak valamit, csak hogy biztosan legyen mit ennünk. Így minden nap, amikor végre ettünk, olyan ételt ettünk, ami már 24 órája romlott volt”.

„A minket őrző terroristák mentálisan rendkívül labilisak voltak. Az egyik pillanatban nyugodtak tudtak lenni, a másikban kegyetlenek. Egyszer az egyikük rám és Omerre COVID-maszkot kényszerített, és azt mondta: ‘Állj itt, ne mozdulj!’ Omert négykézlábra kényszerítette, mint egy kutyát. Aztán visszatért, megragadott, rádobott Omerre, és mindkettőnket nagyon megvert.”

A februárban készült videóról, melyen végig kellett néznie a helyszínen túsztársai szabadulását: „Egy év és egy hónap óta először voltam a föld felett. Először szívtam friss levegőt, éreztem a napot, a szelet – és mindezt egy propagandavideó kedvéért.”

Azt is elmondta, hogy abban az időben, amikor a Hamász lefilmezte Davidot, amint a saját sírját ássa egy augusztusban közzétett videóban, „súlyosan éheztettek minket”. Hozzátette: „Az izmaim elsorvadtak; nem tudtam mozgatni a vállamat, többnyire csak ültem egész nap. Semmit sem tudtam csinálni. Eviatar fel-le húzta a nadrágomat, amikor a fürdőszobába mentem. Adtam neki törlőkendőt, ő pedig megtisztította az arcomat, mert nem tudtam felemelni a vállamat. Nem volt erőm. Egymás horgonya voltunk.”

Amikor arról kérdezték, hogy mit jelent hazatérni, azt mondta: „A dolgok most más értelemet nyernek.”

„Amit egykor magától értetődőnek vettem… Minden pillanat, amit a családommal töltöttem, hihetetlennek érződik [a visszatérés] óta, és ez örökre így is marad” – mondta.

https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss

The post Szexuális zaklatás és szándékos éheztetés a fogságban first appeared on Új Kelet Live.