Horn Gyula angyalföldi, nagyon szegény munkáscsaládban látta meg a napvilágot 1932. július 5-én. Több családi tragédia is érte. Édesapját 1944 márciusában a Gestapo emberei elhurcolták, és útban Németország felé agyonlőtték. Bátyja 1956 decemberében tisztázatlan körülmények között hunyt el. Horn állítása szerint testvérét forradalmárok lincselték meg a Népligetben, míg más tanúk és dokumentumok szerint balesetben halt meg: elütötte egy szovjet katonai teherautó.
Európa-szerte ismert politikus
Az elmúlt évtizedek egyik legmegosztóbb politikusa 24 éves korában az elsők között lépett be az MDP utódaként megalakított Magyar Szocialista Munkáspártba, majd karhatalmistaként – a köznyelv szerint pufajkásként – tevőlegesen is kivette részét a rendszer restaurálásából.
A politika élvonalába viszonylag későn, 1985-ben került, amikor 53 éves korában kinevezték külügyi államtitkárnak. 1989 májusától 1990 májusáig a Németh-kormány külügyminisztere, és e minőségében vált országosan, sőt Európa-szerte is ismert politikussá. 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel átvágta a két ország közötti, amúgy felszámolás alatt lévő műszaki határzár egy darabját, a hidegháborút szimbolizáló vasfüggönyt. Szeptember 10-én szintén ő jelentette be a kormány döntését, hogy a kétoldalú megállapodások ellenére megnyitják a határt a nyugatra igyekvő több tízezer keletnémet menekült előtt, ami hatalmas lépés volt Németország újraegyesítése felé.
1989-ben fő szerepet játszott a kommunista állampárt, az MSZMP feloszlatásában, de a jogutód Magyar Szocialista Párt megalakításában is. 1990-ben parlamenti mandátumot szerzett az első szabad választásokon, és egészen 2010-ig képviselő maradt. Legnagyobb politikai sikerét 1994 tavaszán aratta, amikor az MSZP elnökeként és miniszterelnök-jelöltjeként győzelemre vezette a szocialistákat.
Kis híja volt annak, hogy a választási győzelmet meg sem éri.
Az történt ugyanis, hogy a választások első fordulója előtt két nappal, 1994. május 5-én este – az MSZP miskolci kampányzáró gyűléséről hazafelé menet – csaknem az életét vesztette…
„Állatok, tudjátok, hogy ki rohant belétek?!”
1994. május 5-én röviddel este kilenc óra előtt a Horn Gyulát a fővárosba szállító Saab 9000 CD típusú személygépkocsi a 3-as főúton, Emődnél nagy sebességgel belerohant egy műszaki hiba miatt az úton veszteglő pótkocsis IFA teherautóba, amelynek sofőrje Majoros Imre volt. A Saab utasai – Horn Gyula, Mosolygó István sofőr és a testőri feladatokat ellátó Zsidey Jenő – súlyos sérüléseket szenvedtek. Zsidey egészségkárosodása maradandónak bizonyult. A sérülteket a miskolci kórházba vitték, ahol kiderült, hogy
Horn második nyakcsigolyájának nyúlványa, valamint a jobb csuklója eltört, és kisebb agyrázkódást is szenvedett, Zsideynek benyomatos koponyatörése, Mosolygónak alkartörése és agyrázkódása volt.
Majoros Imre május 5-én este a Miskolctól 70 kilométerre lévő otthonába tartott, amikor Emőd község határában defektet kapott. Sógorával, aki szintén vele utazott, éppen kiszálltak a teherautóból, és elővették az emelőszerkezetet, amikor elölről hatalmas csattanást hallottak. Elmondásuk szerint annyira megijedtek, hogy mindketten beugrottak az árokba. Fél perccel később másztak elő, és indultak volna, hogy megnézzék, mi történhetett, amikor látták, hogy tőlük úgy 15-20 méterre az árokban egy összeroncsolódott autó van, mellette egy másik, amelyiknek kék lámpa is villog a tetején. Ám alig tettek pár lépést, két tagbaszakadt biztonsági őr állta útjukat, és durva szavakkal visszaküldték őket az IFA mögé. Egyikük magából kikelve azt ordította: „Állatok, tudjátok, hogy ki rohant belétek?!”
Ki volt-e világítva az IFA?
Horn sokáig meg volt győződve arról, hogy merénylet áldozata lett, amit az is erősített, hogy rendszeresen kapott fenyegető leveleket. Az Emőd határában történtekről később azt mondta, hogy az ütközés előtt egy nagy, fehér villanást látott. A felvillanó fényekről Zsidey is említést tett a kihallgatásán. A rendőrségi szakértő szerint viszont ezek a fények a település közvilágítási lámpái lehettek, amelyek a fák lombozatán átvillództak. A merénylet gyanúját táplálta még Szekeres Imrének, az MSZP akkori alelnökének nyilatkozata is, aki megemlítette, hogy a Saabbal haladó két másik autó utasai szerint Mosolygó végig a sávjában haladt, de valami megijesztette, ezért tért át a szembejövő sávba.
A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közleményt adott ki:
A baleset május 5-én 20 óra 50 perckor a 3-as főúton, Emődnél történt. A személygépkocsi Budapest felé haladt, és a 159 plusz 700 kilométerszelvényben, előzés közben az út szelvényezés szerinti jobb oldalán defekt miatt leállt pótkocsis tehergépkocsiba rohant. Az előzetes vizsgálatok szerint a tehergépkocsi nem volt kivilágítva, és a jobb oldali forgalmi sávot elfoglalta.
Az ügy egyik kulcskérdése: vajon ki volt-e világítva az úton veszteglő pótkocsis IFA? Nos, a vizsgálat első szakaszában abból indultak ki, hogy nem, hiába is állította az ellenkezőjét a teherautó sofőrje. Az ügy megítélésében akkor állt be fordulat, amikor a rendőrség látókörébe került egy Opel vezetője, aki szerint szabálytalan előzés miatt ütközött Hornék autója az IFA-val. Azt is állította, hogy a teherautó ki volt világítva, így a szabályos haladást egyáltalán nem akadályozta.
Az Opel vezetőjét és utasát a pártközpontból is felkeresték, amit ők úgy értelmeztek, hogy ne tegyenek tanúvallomást, maradjanak háttérben.
az ügy első vizsgálója is állítólag azért mondott le, mert sérelmezte, hogy a merényletkísérlet irányába akarják terelni.
Mindenesetre a gépkocsivezető és útitársa tanúvallomást tett, és mindketten azt vallották, hogy 100 kilométer per óra sebességnél gyorsabban haladtak, amikor a Saab meg akarta előzni őket. Szerintük a felvillanni vélt fény az IFA helyzetjelző lámpája lehetett, amelyet Hornék nem vettek észre. A frontális ütközés véleményük szerint ezért következett be.
Mosolygót elítélték, Majorost felmentették
A Mosolygó István és Majoros Imre ellen indított büntetőügyben 1995. március 2-án hirdettek ítéletet a Miskolci Városi Bíróságon. A bírónő mindkettőjüket bűnösnek találta maradandó fogyatékosságot eredményező közlekedési baleset gondatlan okozása miatt, ezért Mosolygót 150 napi tétel pénzbüntetésre, Majorost 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, míg az egynapi tételt százötven forintban állapította meg. Vagyis a Saab sofőrje 22 500, az IFA vezetője 18 ezer forint pénzbüntetést kapott.
Az ítélet indoklásakor elhangzott, hogy az ellentmondó vallomások alapján a bíróság szerint nem volt meghatározható, miért tért át a Saab a menetirány szerinti bal oldalra.
Nem lehetett megállapítani, hogy a teherautó ki lett volna világítva, és végül azt vették ténynek, hogy Majoros csak a baleset után kapcsolta fel a helyzetjelző lámpát. A bíróság szerint a sebességtúllépés sem volt bizonyítható, és nem rótták fel a biztonsági öv használaton kívül hagyását sem…
Majorosék fellebbezést nyújtottak be, amely alapján a másodfokú bíróság az IFA vezetőjét felmentette a maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége alól, míg a pártelnök gépkocsivezetőjének ügyében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
