Egy korábbi harvardi fizikus, a 66 éves Michael Guillén állt elő a teóriával, hogy a mennyországnak lehet konkrét helye. Hubble–Lemaitre törvényére hivatkozik, miszerint a távoli galaxisok a tér tágulásával gyorsabban távolodnak, mint a közeliek, és ezt terjesztette ki a megfigyelhető univerzum szélére. Azt mondja, a keresztény hagyomány mennyországa lehet az a hely, ami nagyjából 439 billió kilométerre fekszik tőlünk, a kozmikus horizonton túl. Csillagászok tömkelege azonban egyből a kardjába dőlt, szószólójuk, Alex Gianninas, a Connecticuti Főiskola csillagászati docense hevesen tiltakozik a kozmológia és a vallás összekeverése ellen.
A kozmikus horizont nem egy fizikai hely, hanem egy véges határ, amelyen túl nem látunk, és nem tudunk kapcsolatot sem létesíteni vele.a határ nem azért létezik, mert az univerzum ott véget ér, hanem azért, mert a fénynek időbe telik, amíg eljut oda, és az univerzumnak véges a kora. A világegyetem körülbelül 13,8 milliárd éves, és a fény nagyjából 300 000 kilométer per másodperc sebességgel mozog – ami azt jelenti, hogy csak azokat a régiókat figyelhetjük meg, amelyek fénye el tudta érni a Földet. Egyes területek egyszerűen túl messze vannak: a fényük még nem érkezett meg – vagy soha nem is fog.
Űrbeli metrómegálló
Gianninas úgy érvel, a világegyetem történetének nagyon korai szakaszában egy rövid, kozmikus inflációként ismert fázisban az ősrobbanás utáni pillanatokban a tér olyan gyorsan tágult, hogy bizonyos helyek végleg kiszorultak a kapcsolatokból. Ebben a fázisban kialakultak a szabályok arra vonatkozóan, hogy viselkedik a tér és az anyag kozmikus léptékben: míg az anyagot a fénysebesség köti össze, maga a tér gyorsabban túlnyúlhat ennél a határnál, folyamatosan távolabb sodorva a már amúgy is független régiókat.
Guillén viszont a kozmológiai határt a fizikai univerzum természetes megállójaként kezeli, egyfajta Örs vezér térként, ami után kezdődhet egy isteni birodalom. De Gianninas az ellenkezőjét állítja: ez a tér szinte biztosan folytatódik azon túl is bolygókkal, csillagokkal és galaxisokkal, annak viszont nincs semmi tudományos alapja, hogy ez Isten, az istenek birodalma vagy az Olümposz-hegy csúcsa.
Guillén állítása azonban nem a semmiből pattant ki, tavaly Niayesh Afshordi asztrofizikus is azzal foglalkozott, vajon az ősrobbanás bizonyíthatja-e Isten létezését. A szkeptikus Gianninas szerint ezeknek az ötleteknek a terjedése ma erősebb, mint korábban bármikor, úgy érezhetjük, a vallás és a tudomány kezd összefonódni, de inkább arról van szó, hogy
A közösségi média és az azonnali publikálás miatt valaki, aki valaha egy vitatott metafizikai hiedelmet megtarthatott magának, most széles körben megoszthatja azt – és gyorsan megerősítést kaphat bárkitől, aki hasonlóan gondolkozik.
A fizika régóta vizsgál azonnal nem tesztelhető területeket, és hipotéziseket állít fel. Einstein 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletről szóló tanulmányát, de a kísérleti megerősítés csak évekkel később érkezett meg, amikor Arthur Eddington megfigyelt egy gravitációs lencsét az 1919-es napfogyatkozás során. A fizika természete, hogy mélyebbre hatol a valóság struktúrájába, és egyes feltételezései megelőzik az ellenőrzést.
Fals elképzelés
A Popular Mechanics egyik nemrég megjelent cikkében Michael Pravica, a Nevadai Egyetem fizikusa a mennyország, a pokol és Jézus fogalmát is potenciálisan hiperdimenzionálisnak képzeli el, különben, állítja, nem támadhatott volna fel, és juthatott volna a mennybe. Ha valami/valaki hiperdimenzionális, könnyen utazhat bárhova, akár innen a mennybe is, ami feltehetően egy magasabb vagy végtelen dimenziójú világ. De ez az egész hipotézis a metafizika tárgykörébe tartozik, nem a mérhető fogalmak közé.
Képzeljünk el egy kétdimenziós kört, amely a mi univerzumunkat jelképezi. Guillén a „túlvilágot” a kör horizontján kívülre helyezi, de ha a világegyetem tágul, akkor a mennyország is tágul? Vagy a mennyország kiszorul ebből a körből? Ha a valóság a megszokott három dimenzión túl további dimenziókat is tartalmaz, akkor ugyanilyen könnyen lehetne a körön belül, egy másik dimenzióban. De egyelőre nem tudjuk megmérni a téridőbuborékon kívül létező energiát, a buborékon belül élünk, és a mennyország ugye nincs a normál energiához vagy anyaghoz kötve, nem hat rá a gravitáció vagy a hétköznapi fizikai törvények, ez egy másfajta energia, amely az általunk ismert univerzumon kívül létezik.
Gianninas szerint egy tudós nem közelítheti meg a mennyország fizikai valóságával vagy dimenziójával kapcsolatos állításokat ellenőrizhető előrejelzések és megfigyelési vagy kísérleti bizonyítékok nélkül, amelyek alátámasztanák ezeket az állításokat, és ezek nem lehetnek részei a tudományos diskurzusnak.
Mert a rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyíték szükséges.
Mások viszont úgy vélik, az elgondolás az első, a bizonyítás viszont, ha egyáltalán sikerül, csak később következik. Pravica nem érti, miért elfogadhatatlan a hiperdimenzionalitás kiindulópontként. Szerinte még a kvantum-összefonódás is könnyebben elképzelhető, ha a részecskék láthatatlan dimenziókon keresztül továbbra is összekapcsolódnak. De a tudósok nagy része hangsúlyozza, a távoli horizont mint a mennyország kapuja fals elképzelés.
