A tudományos-fantasztikus történetek évtizedek óta próbálnak felkészíteni bennünket az idegen civilizációkkal történő első találkozásra. Egyes elméletekben inváziós flották jelennek meg az égen, máshol fejlettebb lények próbálnak kapcsolatba lépni az emberiséggel, de van, ahol jóindulatú megmentőkként vagy épp pusztítókként ábrázolják az idegeneket. Egy friss kutatás szerint azonban mindezek szinte biztosan nem hasonlítanak majd arra, ahogyan az első valódi kapcsolatfelvétel történik.
David Kipping asztrofizikus új tanulmánya abból a tapasztalatból indul ki, amely a csillagászat történetében már számtalanszor visszaköszönt. A kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy egy új jelenség első észlelése szinte soha nem a jelenség egészének tipikus példája. Ennek egyszerű oka van: a megfigyelési módszereink eleve az erős, könnyen észlelhető jelek irányába torzítanak.
Erre jó példa az exobolygók története. Az első, Naprendszeren kívüli bolygókat az 1990-es évek elején pulzárok körül fedezték fel. Ma már tudjuk, hogy ezek rendkívül ritka rendszerek, mégis ezek bukkantak fel először, mert a pulzárok rendkívül pontos „kozmikus órák”, és a körülöttük keringő bolygók azonnal észrevehetően megzavarták ezt a ritmust. A későbbi, több ezer exobolygó felfedezése már egészen más képet mutatott. Kipping szerint pontosan ez a gondolkodásmód alkalmazható az idegen civilizációk keresésére is. Ha a történelem bármiféle útmutatóval szolgál, akkor az első észlelt technológiai civilizáció sem lesz tipikus. A kutató úgy fogalmaz:
Ha a múlt a mérce, akkor az első jelek nagy valószínűséggel szokatlanul hangos, azaz rendkívül erős megfigyelési lenyomattal rendelkező példák lesznek.
Ezt az elképzelést nevezi eszkhatikus hipotézisnek. Az „eschatian” kifejezés az eszkatológiából származik, amely a világvallásokban a végső időkkel, pusztulással és végítélettel kapcsolatos tanításokat jelöli. A hipotézis lényege, hogy az első észlelt idegen civilizáció egy instabil, átmeneti vagy akár hanyatló fázisban lehet, és éppen ezért sokkal erősebb, feltűnőbb jeleket bocsájt majd ki, mint egy stabil, hosszú távon fennmaradó társadalom. Analógiaként Kipping a szupernóvákat hozza fel. Ezek az objektumok rendkívül fényesek és könnyen észlelhetők, de éppen azért, mert egy csillag életének végső, pusztító szakaszát jelentik. A kutató szerint az idegen technológiai jelek esetében is elképzelhető, hogy a legerősebb észlelések egy civilizáció végóráival függnek össze.
A látványos jel többféle okból is létrejöhet. Egyes elméletek szerint egy hanyatló civilizáció környezeti átalakulásai, például az atmoszféra összetételének megváltozása vagy a szennyezőanyagok felhalmozódása önmagában is feltűnő technológiai nyom lehet. Más esetben akár tudatos segélykiáltásról is szó lehet, amelynek célja, hogy egyértelműen felhívja magára a figyelmet.
