Valami van a levegőben. Már jó ideje. Valami, amitől
megbolondulnak az emberek. Egy nap alatt annyi
magából kivetkőzött emberszabásút még nem láttam,
mint tegnap. A gyógyszertárba például, ahol éppen
engem szolgáltak ki, berontott egy köpcös asszonyság
és elkezdte kiabálni, hogy kéri a panaszkönyvet…
mert szerinte becsapták. Odaadták neki. Erre ő -, ebbe
nem lehet írni, ez már tele van, ebből is látszik, hogy
ez egy kupleráj.
A csendes gyógyszerész kisasszony segíteni szeretne:
tessék egy percet várni, azonnal orvosoljuk a baját.
Nem nekem van bajom, maguknak, szélhámos banda!
Jöjjön ide a főnök, de azonnal. Az asszonyság pont úgy
üvöltözött, mintha a filmekben egy jól megrendezett
jelenet lenne az egész. Még körbe is néztem, nincs-e
valahol kamera. Sajnos nem volt.
És a nő kiabált tovább. Mi? Maga a főnök? Én itt csak
egy kikent kifent… itt szünet következett, gondolom
időben meggondolta magát….hölgyikét látok… Erre
a másik gyógyszerész: hívjam a biztonságiakat? Mi?
Engem fenyegetnek? Garantálom magának holnapra
már munkahelye sem lesz, úgy kirúgatom magát,
hogy csak!
Ekkor már elég sokan voltak, mindenki csak ingatta
a fejét, hiszen ha bármi tévedést elkövettek a
gyógyszerészek, mert gondolom erről volt szó, azt
szépen is el lehet intézni. Szólni senki nem szólt,
amint engem is kiszolgáltak, én is kisiettem.
De kíváncsi vagyok, mi a teendő, mi a helyes lépés
ebben az esetben? Odamenni a nőhöz és megvédeni
a gyógyszerészeket, vagy legalábbis megkérni, hogy
ne csináljon ekkora arénát, veszekedjen otthon ilyen
stílusban… Gondolom, ez esetben tömegverekedés
lett volna a vége, ahogy a feldühödött nőt néztem.
Vagy legalábbis úgy kiosztotta volna azokat, akik bele
mernek szólni a dolgaiba, hogy a beavatkozó szegény
ember jó pár napig ki sem heveri a lealázást.
Akkor mi a helyes? Ki mondja meg?
Sajnos manapság egyre többen vannak, akik azt
hiszik, hogy a bolti eladó, a gyógyszerész, az orvos,
az egy szolga, egy gép. Aki csak tegye a dolgát, de
azt aztán tökéletesen és azért nem jár a tisztelet. Jó,
tudom, vannak olyan eladók, vállalkozók, akiknek a
viselkedésétől bizony kinyílik a zsebekben a bicska,
de nem ez a jellemző.
Nagyon érdekelne, mitől lettek ilyen kiállhatatlanok
és erőszakosak az emberek? Nem, nem ne
emlegessenek most gyermekkori sérelmeket,
verekedős, részeges szülőket, mikor én a társadalmi
példamutatásra szeretném terelni a szót. Vagyis ez
így nem igaz, hanem éppen annak hiányára.
Mert nem csak a szülők verik a gyerekeket, verekszik
a parkolóőr, a közterületes, ráadásul udvariatlan a
rendőr… – tisztelet a kivételnek – és a buszsofőr is
becsapja az ajtót az éppen odaérő öregember orra
előtt.
Mi van itt? Megbolondultunk?
Persze mit csodálkozom, sok a rossz példa. A
médiában, a filmekben, mindenütt uralkodik az
erőszak. Ahogy a múlkor megjósoltam, nem úsztuk
meg mi sem, így az amerikai leütős „játék” el is ért
Budapestre. A Városligetben már nem egy embert
csaptak le szórakozó galerik, csak úgy. Szerencse, itt
még nem volt emberhalál.
Sajnos ki kell mondanom, fejétől bűzlik a hal. Amikor
azt lehet olvasni a sajtóban, azt látják a televíziókban,
hogy a parlamenti képviselők is lefejeléssel, vak
komondorral intézik el a nekik kényelmetlen ügyeket,
nincs min csodálkozni. Amikor azt látják, hogy az
ország házában olyan a stílus, mint a kocsmában,
akkor méltán gondolják úgy: nekik is mindent szabad.
Amikor azt hallják, mindenki annyit ér, amennyije
van, akkor ne csodálkozzunk, hogy a hetes BMW-
ben ülő kigyúrt alak, úgy tolja le a kis Suzukit a
belső sávból, hogy éppen csak nem súrolja a hátsó
sárvédőjét.. hiszen ő többet ér, neki elsőbbsége van az
utakon is.
Dehogy van! Csak ő azt hiszi.
Emberek! Nézzetek már körbe, nézzetek tükörbe!
Mi történik velünk?
