Tetszenek tudni, hogy nemcsak az elsőben de a második világháborúban is sorozáskor kiválogatták a galambászokat. Azokat az urakat akik postagalambokkal foglalkoztak. Az elsőben, hiába volt már morzerádió és vezetékes, kurblis telefon mégse hagyták ki ezeket a pontosan célra repülő madarakat. A fenti kép egyedülálló – egy mobil galambdúc, egy katonai szakszolgálati egység látható. Fent a kalitkák, lent meg gondolom a táp és a gyűrűző eszközök. Az elsőben még csak úgynevezett SMS-ket és tábori postákat közvetítettek. A másodikban már speciális légi fotózásra is igénybe vették a galambokat.
Jut eszembe, most a kampányban terjed a rémhír – hogy hamarosan visszaállítják a kötelező katonai szolgálatot. Semmi ijedelem, a postagalambokat már sosem sorozzák be. Bár ha meggondolom elég lehallgatás biztosak ezek a szárnyasok.Különben a magyar hadsereg már hétezer önkéntessel rendelkezik. Természetesen katasztrófa helyzetben – gondoljunk most bármire, akár a legrosszabbra is , ez édes kevés. Már az árvizeknél is kénytelenek voltak összehívni az enyhén elhízott irodai munkához szokott pénzűgyőrőket és egyéb egyenruhásokat.
A kötelező szolgálatról meg annyit, hogy akik megúszták most már lapítanak, akik meg letöltötték éljeneznék ha visszahoznák. Szerényen és halkan jegyzem meg, hogy érdemes lenne. Jelentősen csökkentené a fiatalság körében a munkanélküliséget. Felszívná a csellengő pályakezdőket. Óriási nevelő hatása volt a hadseregnek. Sokan ott ismerkedtek meg először a fogkefével és a fogkrémmel. Megtanulták a rendszerességet, megízlelték a testedzés örömét. S barátokat és jó ismerősöket szereztek egy életreszólóan
Egy apróság – tessék áttekinteni – ki kivel katonáskodott, ki kivel húzta a lóbőrt egy körletben vagy kollégiumban és mire vitte.
Svejk mondhatta – éljen a hadsereg és a császár! – miközben tolókocsijával karikázott a toborzóirodára.
szgráf
