A fenti kép akár egy földrengés után is készülhetett volna. A balatonszéplaki újságíró üdülő romjai láthatók rajta. Már régen ledozerolták, a helyén semmi sincs. Ha a 1986 augusztusi földrengés amit ott éltem meg egy félfokkal erősebb már akkor romokban hevert volna ez a pavilonsor. Jómagam a SZOT szálló hetedik emeletén éltem át úgy reggel hat óra 15 perckor. Erős morajlást hallottam majd éppen lehúztam a vécét, amikor megindult az épület. Sz szerint kilengett, nem bírtam felállni, néztem tehetetlenül a szekrényekből kipergő böröndöket. Lefutottunk a lépcsőn sokan egy szál alsóban vagy lepedőbe tekerve és órákig sétáltunk a parkban. Úgy, hogy fogalmunk se volt, hogy mi történhetett. Amíg a pártközpontban el nem döntötték, hogy tényleg a föld rengett addig a rádióban nem mondhatták be. Rend volt. Mivel a vécé lehúzására kezdődött a föld mozgása sokáig nem mertem lehúzni. Bennem motoszkált, hogy ez volt a jel erre kezdtek szirénázni a parkoló autók és e miatt kezdödött a földindulás.
Később minden bátorságomat összeszedve öt percen belül jártam meg a hetedik emeletet oda vissza és csomagoltam össze mindent sebtében. Délre már Miskolcon voltunk és nem akarták elhinni, hogy mi történt velünk. Az volt a vélemény, hogy ha a rádió nem mondta akkor ott semmi nem volt. Csak vizionáltunk.
Megjegyzem, volt előzménye. Az előző napon szélcsendes időben minden észszerű magyarázat nélkül időnként nagy hullámzás kezdödött a Balatonon. Hajó még a távolban se volt.
Azóta már volt részem két éve a miskolci rengésben is- Ez mint ismeretes éjszaka tört ránk, s nagyot taszított az ágyamon. A cserepek zörögtek, csapkodtak a tetőn. Furcsa érzés volt, de nem annyira rémísztő mint egy toronyház hetedik emeletén, ahol az ajtókeret szabályosan ki be lengett.
Egyébként nálunk háromszáz éve nem volt súlyos földrengés. Az a bizonyos dunántúli peremartoni is ép, hogy megérte a biztositási kockázatot. Ám ne feledjük, hogy az országot keresztbeszelő törésvonal bármikor bárhol bármire képes lehet. Tehát érdemes lenne Japán mintára mindenkit felkészíteni, hogy vészhelyzetben miként viselkedjünk. A szabadban, a épületben és bizonyos helyzetekben.
szgráf
