Segédszerkesztőm, unokám Nagy Norbert komputer zseni válogatja ki a gráf képeit. Vágja, keni, de hiába mondtam neki, hogy Hruscsov kell, nem ismerte. Miért is kellene neki tudnia, hogy volt egy szovjet pártfőtitkár, akiről mindannyian azt hittük maga a megváltó. Joviális pocakos öregúr, nagy kopasz fejével, barátságosnak tűnt akár a nagyapám is lehetett volna. Vagy az ukrán Mikulás.
Egyébként 1956-ban ő trónolt a Kremlben, s ő igázta le a forradalmat, ő választotta ki Kádár Jánost, de néhány esztendő elteltével már minden el lett neki felejtve. Szokásos kérdés, mi a különbség az egér a mókus között – nos az utóbbinak jó a píárja. Tehát mi is kezdtük azt hinni, hogy Hruscsov egy igazi jó politikus, aki új szellemet valósít meg a béketáborban. Közben csak azt érzékeltük, hogy már egy fokkal kellemesebb mint Sztálin az elődje. Akitől ő maga is sokat szenvedett. Benne volt a brancsban, de mint ukránt folyamatosan froclizták. Egy ízben mint a medvét megtáncoltatta a főnöke. Ezt sose felejtette el Sztálinnak, Kobának ahogy egymásközt nevezték. Első dolga volt kipenderíteni Lenin mellől a mauzóleumból. Nem jutott eszébe, hogy a helyére fekszik. Összehívta a vének tanácsát és a következő kongresszuson mint a személyi kultuszban szenvedő Sztálinról lerántotta a leplet.
Közben maga se volt sokkal különb, hiába kinézetre egy békés orosz muzsik képében tetszelgett. Alig sikerült kievickélnie a kubai rakétaválságból. Az ő idejében egy hajszálon múlt, hogy a forrófejű Fidel Castro ösztökélésére nem robbant ki a harmadik világháború. Erre mondják, kár, mert akkor már túl lennénk rajta, s az akkori nem is lett volna annyira vészes. Csupán a földünk egyharmada pusztult volna bele, ám egy esetleges mostaninak már alig lenne túlélője.
Hruscsov a képen levette a cipőjét – biztosan nem a GUM-ból vette , talpán még ott van az árcédula – s ezzel veri a pulpitust. Ahogy felszólal veri a tamtamot.
Igazi ukrán virtus. Azóta se volt ilyen show az ENSZ közgyűlésén.
Hogy mit kell még tudni az öregről ? Mielőtt eltüntették volna a süllyesztőben , járt itt Magyarországon. Kitüntették Kádár Jánost, nem is akármilyen szovjet érdemrenddel, cserébe kapott Bábolnán egy hatlovas hintót. Nem akarta elfogadni, nehogy ott kuláklistára kerüljön.
Közben volt Miskolcon, Kazincbarcikán és a Palotaszállóban aludt. Ahol kiszökött, kijátszotta az álmos testőreit és magányosan leballagott a mészégetőkhöz. S elbeszélgettek. Utólag próbálták faggatni az ott dolgozókat miről diskuráltak a papucsos, köntösben megjelenő pártfőtitkárral. Azt mondták erről meg amarról, csak úgy politizáltak. Meg ittak.
Nem árt még tudni, hogy nem sokkal hazaérése után egészségi állapotára való tekintettel lemondatták, s száműzték Moszkvából. Nem majdnem, hanem teljesen kicsattant az egészségtől, de ez mit sem számított. Át kellett adnia a helyét Brezsnyevnek. Most manapság, mondhatom az lehetett a bűne, hogy a Krim félszigetet az ukránokhoz csatolta. Számított is ez valamit a nagy testvéri közösségben, néhány száz ezer négyzetkilométer ide vagy oda, rá se rántottak. Egyformán szar volt mindenütt.
Még annyit tudni kell, hogy a nagy ellenfele , az amerikai Kennedy elnök se önként távozott a posztjáról. Lelőtték mert megsokallták. Hruscsov még jobban járt, ágyban párnák között hunyta le a szemét.
