Ma még bárkivel beszéltem , rákérdezett, mi lesz? Szerinted lesz e változás, s hogy én kire szavazok. Az utóbbi kérdés fejlettebb országokban felér egy becsületsértéssel. Durva udvariatlanság, mint arról faggatózni, hogy mennyit keresel. Mindkettő személyes magánügy.
Mi viszont messze, nagyon messze vagyunk ettől a jólneveltségtől. Ám ha már kérdezik – a jelenlegi kormánypárt a világ legtökéletesebb választási rendszerét alkotta meg. Azon se csodálkoznék, ha nem két hanem négy harmaddal nyernének. Mint erős matekos mondom. A pálya nekik lejt, van mire büszkélkedni, az ellenfelek meg a labda közelébe se jutnak. A kormányváltó erők négy év után is még csak védekeznek, az elaprózott vádak, a szekrényből kipergő csontvázak össztűz alatt tartják a baloldali ellenzéket. Csak Miskolcon, elnéztem, baloldali óriásplakát elvétve, a kormánypártiak meg egymásba érnek. Mégis azt mondom, hogy nem ezen múlik a választás. A fülke félhomályában mindenki azt teszi amit a szíve vagy az esze, esetleg a családja, s jól felfogott érdeke diktál. Mindenki tetszés szerint választhat a rá illő formáció közül.
A közvélemény kutatások is a Fidesz magas fölényét garantálják. Tehát az első áprilisi vasárnap után egy egyszerű megszokott hétfő következik.
Nem tagadom mást is kérdeztek. Mi van akkor ha mégis másként alakul az eredmény. Úgy, hogy a győztes Fidesz egy kibővített koalícióra kényszerűl. Hogy megtarthassa azt a fölényét amivel könnyebb, egyszerűbb és hatékonyabb a kormányzás. S választania kell , hogy kit vesz be a nagykoalícióba.
A legmagasabb szinten kimondták – a Jobbikkal soha.
Ilyenkor a fülembe cseng Hernádi Juditka legsikeresebb száma – a Sohase mondd…
A politikában egyébként is a soha nem érvényes kifejezés.
Lám a Kisgazdákat is kizárták egyszer, majd Torgyán miniszterelnök-helyettes lett. Igaz le is darálták a nemzet bohócát, hiába festette a haját gesztenye barnára.
Tehát bejöhet vagy bemehet a Jobbik.Miért ne , magyarázat biztos lenne, ha nem segítek. A párt megindult a konszolidáció felé, vissza vett a radikalizmusából, még nem kedvelik a romákat és a zsidókat, de már nincsenek messze a céltól. Felveszik a báránymezt aztán már is kormányon lehetnek.
Vagy jöjjön a bal? Jut eszembe Horn Gyula aki az éppen gyengén muzsikáló Fideszeseket behívta a kormányba. Nagykoalíciót szeretett volna. Jobban is járt volna mint a szadesszel.
A Fidesz elzárkózott. Udvariasan, keményen. Azt is tudom, hogy amikor győztek, maga Deutsch Tamás a párt aranyifja vetette fel – mi lenne ha Gyuláékat most visszahívnák. Ez történt a győzelem éjszakáján. Pezsgős hangulatban. Visszafogták, hogy alszanak rá egyet.
Nos, most elárulom – egy német formációjú nagykoalíció igazából jót tenne az országnak. Ez egyben a politikai kultúránkban mérföldkő lehetne.
Talán ezzel megszűnne, szünetelne az ellenségeskedés. Ám ami a legfontosabb, közös erővel kezdhetnének egy nagytakarítást amire szükségünk lehet.
Mindenki tudja, április vagy október után jöhet a gazdasági rendteremtés. Ami megszigorításokkal jár. Sokkal könnyebb lenne ezt közös erővel átverekedni, s a maradék ellenzéket féken tartani. Csak halkan jegyzem meg, maguk után takarítanának, közös szemetüket seperhetnék, porszívóznák.
Kíváncsi lennék, hogy egy Fidesz vezette nagykoalícióról kinek mi a véleménye.
Csoda lenne – vagy nem. Azt még egyikőjük se mondta se a kormányváltók se a fidesz, hogy egymással soha.
Tehát itt lenne a történelmi pillanat. Családok százezrei sóhajtanának fel, szülők, gyermekek, rokonok barátok ismerősök borulnának egymás keblére.
Rögtön másként sütne a napocska is.
Most meg megkeresem az elgurult gyógyszeremet.
