A birodalom visszavág -na – a hajsza folytatódik – az olajzöld kocsin kék mobil villogóval

Breaking !

Ma van szerda, idáig még nem sikerült kiderítenem, hogy valóban rendőrkocsi állított le, ugyanis ilyen rendőr autóról senki se tud.

Olyan olajzöld színű volt, a motorháztetején égési nyomok vagy kromofág foltok voltak. Két fiatal rendőr volt az intézkedő, s csak az egyik szállt ki, a másik a rádióján próbált forgalmazni vagy esemezni a központnak. A hírek szerint a rendőrségnek az ittenieknek nincs ilyen csotrogánya. Ha valaki tud ilyenről ossza meg velem az infót.

Ha a hétfő így kezdődik, mi várhat még rám?

Aki nem tudná, 2011 – egy egy budapesti közlekedési rendőr – nem is akárki a hazai karjelzéses forgalomirányítás bajnoka, hatalmával visszaélve feljelentett. A részletek már a könyökömön virítanak ki, nem is untatok vele senkit.

Majd harmadnap szó szerint rám küldte a miskolci kollégáit , hogy kövessenek és félemlítsenek meg.

Az ügy tavaly karácsonykor azzal zárult le, hogy legfelsőbb szinten kimondták – a feljelentés a büntetés jogtalan, megsemmisítették. Ez három év alatt 140 levélváltásba került, két bírósági tárgyalásba, de végül győzött az igazság. Koptak az idegek, s már már félve ültem a volánhoz.  Minden rendőrben az ellenséget véltem, aki csak azért van ott, hogy rám szálljon. Ma napság kezdtem elfelejteni a rém történetet. Azt, hogy Miskolc legforgalmasabb pontján szirénázva kék lámpával elém vágnak majd kutakodnak a csomagtartómban. S lám találnak is egy játék kék lámpát amit számítógéphez lehet csatlakoztatni.  Nyolc  centi magas, az ügyészségen nevetőgörcsöt kaptak amikor meglátták.

Ma már mindez a múlté, ami majd része lehet az irodalmi munkásságomnak. Meg kaptam a jóvátételt, a 2900 forint postaköltséget és most küldik a felesleges bírósági és ügyvédi tiszteletdíjat. Arról persze, szó sincs, hogy a rendőr elnézést kérjen, nem az a fajta, különös ember.

S mit ad a Teremtő ma reggel . Ismét követett egy egy olajzöld Polo ami állítólag rendőrségi. Kitették a kék lámpát a szakad autóra és a két fiatal egyenruhás – kissé elbizonytalanodva próbálta rám kenni, hogy nem jól fordultam be.

Végig üldöztek a rekedt brekegő szirénával a Régi posta utcán, hogy betereljenek a Széchenyi utca 33. szám alatti udvarra.

Se papírt semmi dokumentumot, jegyzőkönyvet nem adtak, nem írattak fel, nem fotóztak. Csak hajtogatták amit begyakoroltak. Közben ellenőrizték a szélvédő elé kirakott cetlit, amin a rendszámom volt felvésve.

Apró pincsi kutya legyek ha ez nem a birodalmi visszavágó legújabb fejezete.

Se kép, se felvétel csak úgy két legény bemondása alapján bárkit el lehet meszelni. Ha nagyon akarják.

Remélem még nem ez a módi. Mert már én azt is kétlem, hogy az egyenruhások, valódi rendőrök voltak.

/ A fenti felvétel rendőrségi kincstári, úgy készült, hogy ott álltunk a lemeszelt autó mellett. Majd a rendőr lefotozott, elszaladt s másnap tilosban való parkolás címén jelentett fel. Ez az autó már nem az enyém. /