Már nekem is a könyökömön jön ki a sztori. Annyiszor elmeséltem, hogy már sokan emlékezhetnek is rá. Történt egyszer, újdondász koromban a miskolci köztisztasági vállalat igazgatójához küldtek riportra.
A nagyfőnök megvárakoztatott. Sokáig kerengtem a folyóson és úgy érzékeltem most szívatni próbál.Az ifjonti hév dühöngött bennem – mikor ha nem akkor és bosszút forraltam magamban . A direktor kedvesen tájékoztatott , mindenre válaszolt, sőt elszólta magát. Megjegyezte, vannak országok ahol már pelenkázzák a pacikat. S akkor így nincs lócitrom a városban. Egyébkét jut eszembe a hetvenes években a bútort és a szódát de még a szemetet is szállítottak stráfkocsival. Egy konflis is volt a városban , Kupferstein bácsié amelyik ott parkolt az Arany János utcában.
Na mindegy az igazgató kérése az lett volna, hogy ezt a lópelenkázást ne nagyon fixírozzam, az ötlet jó , de mégse kellene erőltetni. Én meg csak azért is beleszőttem.
A szerkesztő ráharapott – öles címben hozták – pelenkázzák a pacikat Miskolcon. Ami valójában ez a bécsi módszer lett volna, hogy hátul a kiömlő nyílás alá tesznek ilyen felfogó zsákokat. Bécsben e nélkül egy métert se gurulnak, trappolhatnak a lovak. Jó e vagy nem nem tudom, a lényeg Bécs első kerületében ahol egymást érik a hintók nincsen pacimaradék.
