Lovas nemzet vagyunk. Lóra termettek. Ugye látszik rajtam, akár szőrén is megülném, csak már egyszer szálljak le róla. Mondhatnám, hogy vágtattunk, de ennek csak a fele igaz. Mármint a paci tényleg körbe döngette a mezőt. Nélkülem. Így jártunk jobban mindketten.
Szóval itt még nem látszik, hogy átestem a ló másik oldalára. Először csak anyagi megfontolásból írogattam a könyveket, de most már kedvemet is lelem ebben. Főleg amikor a mű összeáll és olyan finom nyomdaszagú és nekem már csak össze kell firkálnom az elejét dedikálás céljából.
Most meg összeírom, hogy miről nem akarok írni. Vida Ildikó angol tudásáról. Együtt érzek a NAV elnökével amikor ott ácsingózott a Szabadság téren nem értette mit mond az amerikai ügyvivő. Akit bezzeg úgy küldenek ide, hogy egy szót se beszél magyarul. Mi ilyen bakit nem követünk el nálunk a nagyköveteink több nyelven is megértetik magukat.
Noha én az iskolában angolul tanultam végül az életben kellett bemagolnom azt a sok angol szót amit annak idején elmulasztottam. Nos, hogy könnyebben menjen a tanulás előszedtem azt a leggyakrabban használt ezer angol szót amit felmondattam Katikával az angol nyelvtanárunkkal. Azzal aki időközben rájött, hogy könnyebb dolga lesz halakat biciklizni tanítani Hongkongban és az első repülővel elszállt. Ezt a lemezt folyamatosan hallgattam a kocsiban vezetés közben, az utasaimat sikerült is az őrületbe kergetni és angol beszédre nevelni. Végül ennek a sajátos módszeremnek híre ment – magamba gyömöszöltem az ezer legfontosabb szót és ezeket ma is vágom, de a nyelvtannal még alapfokon se boldogulok . Minek is. A lényeg, hogy ezt a kazettát vették mint a cukrot. Hiszen jogosan mondhattam, egy hét alatt játszva megtanulhatnak vele ezer szót amit aztán lazán össze rakosgathatnak. A vége az lett , hogy akik nem ismertek, de keresték a kazettámat – telefonálgattak, drága tanár úr mikor jön a következő ezer. Nos, mindenkit megnyugtattam – készül. Ezzel senkit nem tettem lóvá, magam is szerettem volna folytatni, csak már nincs aki felmondja az újabb szavakat egy lemezre.
S ha nem mondtam volna – pénteken három órakor találkozzunk a Géniuszban – ott dedikálom a legújabb könyvemet. Okvetlen tessék jönni, a korábban vett példányokat is megszentelem ha kérik.
