Ezt a képet a Munkácsi vár udvarán készítettem. Semmi köze sem lesz ahhoz amit most írok.
Ma lettem 65 esztendős. Jelzem ritka és soha vissza nem térő pillanat, az ember életében csak egyszer esik meg , akkor ha megéri. Mázlim volt. Rengetegen kívántak minden jót a facebook jóvoltából. Nem akarom eltúlozni még akkor is jólesett ha tudom, hogy ez elsősorban a face tapintatos felhívására történik. Röstellem magam, hogy én ugyanakkor lusta vagyok hasonló üdvözlésekre. Megemberelem magam és a jövőben én is beállok a sorba és akik most rám pazarolták a drága idejüket igyekszem majd viszonozni a kedvességüket.
Tehát ma van a szülinapom, ilyenkor mamám minden hajnalban felköszönt. Most valahogyan elaludt, nem érezte jól magát. Ezt nagyon sajnáltam, ugrásra készen vártam a telefonját. Most Ő 95 esztendős úgy, hogy megbocsájtom.
Tragédia viszont, hogy ma reggelre hosszú szenvedés után elhuny Tóth Éva ( feleségem unokanővére) nekem munkatársam, az utóbbi években az Észak callcenterében dolgozott.
Ennyi. Jelzem, hogy a csütörtöki jegyzetem a motorosokról szól. Ajánlom mindenkinek. Nem a legsikerültebb, de hát ez van.
Közben csörgött a telefonom – már magam is azt hittem, hogy elmarad a napi Schwezoff – de csaknem.Kértem egy interjút, hogy megválaszolja a feltett kérdéseket. Nem, nem határozottan udvariasan kimondta, nem közszereplő. Nem válaszol semmire. Teheti. A pénzünkért. Ez van tehát megjelenik a könyv és majd járunk a bíróságra.
Most még a nagy kérdés, mikor lesz a tüntetés, a demonstráció – hogy mongyon le”””””
