Két nagy szerelmem – a Balaton és a Bükk. A balatoni és a bükki nyaralónk is már a múlté. Most viszont a kezembe akadt ez a rókafarmi kép.Magánügy, de elmesélem – a kilencvenes évek végén fedeztem fel egy elhagyatottnak látszó fákkal sűrűn benőtt alig tíz négyzetméteres faházat. Amikor a gazdája megmutatta a pókhálóval beszőtt kuckót minden olyan meseszerűnek tűnt. Egy igazi ideális búvóhely a hegy legérdekesebbnek tetsző szűk völgyében. Potom pénzért lett az enyém. Majd szinte saját kezűleg felújítottam és parkosítottam. A hatalmas ősfákat kivágattam és az udvaron bokáig jártunk a kéregben. Nem is sejtve, hogy ez micsoda érték egy olyan helyen ahol egy hét alatt mindent beboríthat a gaz. Ablakcsere, tetőtér beépítés és teraszosítás lett a vége. Csodás kis kulipintyó lett belőle mint ahogyan ezen a fotón is kivehető. Jó levegő, harapnivaló oxigén, fülsiketítő csönd és teljes mobil térerő hiány. Végül kedvemért a Westel megbontotta ezt a harmóniát és kaptunk egy átjátszót. Olyan gyönyörű házikó lett a farmon, hogy csodájára jártak. Miközben a családom nem értékelte ezt a lehetőséget. Ugyanis ha kimentünk, ki tudja miért vad darazsak űztek meg. Így aztán hiába vezettem be a vizet és mindent ami a komforthoz kell meg kellett válnom a víkendháztól.
Jött egy barátom aki kezdetektől fantáziát látott a házban és mondott egy olyan bűvös számot amitől bárki elgyengült volna. Még én is. Azóta se volt kedvem kimenni a Rókafarmra. Ám ha valaki mégis tudna ott egy eladó kunyhót jelezze nekem. Hiányzik az a kellemes faszén füstös illat ami a völgyet folyamatosan beterítette. No meg az őzikék amelyek reggelenként bekukucskáltak a ház ablakán. S már az se zavarna ha ismét deréki érő hóban kellene kijárom oda telente.
