Nekem is volt egy ilyen számológépem. S emlékezetem szerint a Borsod megyei lapkiadó vállalat pénztárában is láttam ehhez hasonló szerkezeteket. Csodálatos monstrumok voltak, súlyosak és bonyolultak. Már nem emlékszem rá, hogy miként kellett vele bíbelődni, de egyszerű szorzásnál osztásnál nem nagyon erőltettük meg. Viszont nagyon büszkék voltunk ezekre, mert hallomásból tudtuk, hogy a nagy baráti Szovjetunióban még ennél is érdekesebb módon számoltak. Valami nagy fatábla szerűn kellettek a karikákat jobbra balra tologatni. Ehhez hasonló számológépeket – igen mert így nevezték a játékboltokban is lehetett kapni ide haza. Nekem is volt. Minden sorban más más színű karikákat lehetett ide oda tologatni. S ezzel a helyértékeket is váltogatni. Egyszer még a régészek ha lelnek egy ilyet törhetik a fejüket, mire is használhattuk anno.
Ki ne felejtsem – az enyémet a malomipari vállalattól szereztem egy selejtezés során. Majd a nyolcvanas években zsebimportból beáramlottak a kis számológépek, a napelemesek és a ceruza elemesek. Kezdetben csak alapműveleteket tudtak később már gyököt vontak és hatványoztak is. Ma már egy ilyen tudományos zsebszámológép legfeljebb két ezer forint. Ám minek is már mikor a leggagyibb mobil telefon is leveri a számtan tudásban. S ami lényeges ma már nem kell magolni a szorzótáblát – az iskolában szabad a gépek használata. Hogy jó e vagy nem nem arról most vitázhatnánk. Az irigység mondatja velem, hogy nem helyes. Csak biflázzák be a maiak is az a fránya szorzótáblát. Ja és ha nem emlékeznének rá – néhány kockás számtanfüzet hátlapján mindig ott volt a szorzótábla. Ha nem kapcsoltunk volna.
