Balul sült el a budapesti zsidó fesztivált megnyitója. Lehet ragozni, elmélkedni és még inkább elgondolkodni a kérdésen – vajon Petrás Mária csángó énekes miért nem léphetett fel a Dohány utcai zsinagógában? Igen, korábban több a szélsőjobb oldalhoz köthető rendezvényen is szerepelt, e miatt gondolták egyesek, hogy egy antiszemita művésznek nincs helye ott a fesztiválon. Igen, ám ha az lenne akkor miért vállalta volna el ezt a megtiszteltetést? Miért nem maga utasította volna vissza a felkérést. Nem hiszem, hogy az a magas gázsi vonzotta volna a Dohány utcába. Jobban hiszek abban, hogy Petrás Mária nem zsidó gyűlölő. Ő maga egy olyan távoli magyar kisebbség tagja amely bőrén , lelkében érzékelte meg mit jelent a kitaszítottság, a fizikai magányosság a népek tengerében. Nem csoda, hogy a Muzsikás együttes teljes szolidaritást vállalva lemondta az ottani szereplését.
Maradjunk annyiban, hogy mindannyian híján vagyunk a normális emberi kapcsolatokkal járó diplomáciai érzékenységnek. Nem vagyunk képesek uralkodni a hirtelen keletkező indulatainkon és elhamarkodottan döntünk. Másoljuk a velünk nem rokonszenvezők összes hibáját, bigott előítéleteit. Túl az aktuson, javaslom,hogy a Muzsikás együttes és Petrás Mária tisztelje meg fellépésével a Dohány utcai szentély! Maga jelentette be, hogy a szívében nincs harag. Ez egy ősi magyar csángó életérzés, egy zsidó magyar keresztény filozófia – ha megdobnak kővel…. Ne politizáljunk zsigerből, bontsuk le a falakat amiket magunk köré építettünk. Talán soha az életben nem volt még szükség ennyire, a teljes egyetértésre, az egymás iránti tiszteletre, a tartós megbékélésre mint most.
Az újkori népvándorlás , a közelben dúló háborúk ébresszenek minket arra, hogy ne az ellenséget hanem a barátokat keressük. A múltbéli ellentéteteket meg az emberi bölcsességgel simítsuk el.
Vajon mi lett volna ha Petrás Mária mégis fellép. Biztosra veszem, hogy az érzéketlenek kifütyülik, hátat fordítanak. Még ennél is rosszabb vízióm vannak erre. Ha képesek vagyunk ilyenre mit várjunk azoktól akiknek a szemében mi vagyunk a szálka. Kövessük meg a legmagasabb szinten Petrás Máriát és társait. Mutassuk meg, hogy nyitottak vagyunk a művészetére, képesek vagyunk a napi politikai acsarkodásokon felül emelkedni. Csak egyetlen kérésünk legyen – énekelje el nekünk a Salom e Léhemet.
