Miskolc belvárosa lassan de biztosan egy nagy gasztronómiai kalandtúra helyszíne. Egymást érik a vendéglátóhelyek, aminek igazából örülnünk kellene. Ezzel a belváros úgynevezett nyitvatartási ideje megnyúlik. A többi kereskedő viszont úgy érzi, nem képes ezzel szinkronba kerülni, mert a délelőtti nyitvatartási időben viszont csökken a forgalom. s most itt van Kerényi László nevezetes képe a múltból. Bizonyítva , hogy a villanyrendőr mellett a Megay cukrászda székelt. A reklám szerint forint és krajcár vegyesen szerepel az árlistán. Ez kissé zavaró. Számomra. Nem tudom eldönteni, hogy most ez lehetett e az olasz Piva cukrászda elődje vagy a Megayé a sarkon volt. Kérdezném, ki emlékszik rá. Esetleg néhány 120 -130 éves barátaink közül akad valaki aki ezt megválaszolná. Magam csak annyit tehetek hozzá, hogy Miskolcon a Pivában, Lapos Gyuri krémese világbajnok volt. Azóta se ettem ehez hasonló finomságot. Akkoriban még a krémet kreálták, alkották , nem porból és vízből vegyítették. Mivel szembe laktunk az első emeleten, amikor kész volt a krémes, Gyuri bá – szép nagy derék ember volt – kiállt a cukrászda elé. Feltartotta a tálcát, jelezve, szaladhatok érte. Ez a süti volt drága édesanyám kedvence.
