Kökény Attila, az aranyhangú megasztáros meghódította Miskolc- Tapolcán az Avalon éttermének a közönségét szombaton este. Jó ötlet volt meghívni, hogy kétszer 45 percben hallgassuk meg. Az első félidőben örökzöld világslágereket énekelt. A másodikban viszont a köré csoportosult hölgykoszorú tagjai merészen átvették a vezetést. Innentől már rendelésre mentek a számok. A múlatós nóták közül a Szegény vagyok de a ringását , a járását – nem hagyhatta ki. Megelégedésemre kétszer is felvezette. Szó se volt playbackről, a művész alaposan megdolgozott a gázsiért. A szintetizátorosa kemény faarccal , katonásan aládolgozott. Akadt egy – két perces műszaki hiba amikor az erősítő elszabadult. A pokoli sivítástól összerezzentünk, de a technika ördögét gyorsan elűzte egy ügyes kezű technikus. Egyébként jól is jött ez az intermezzo, utána kárpótlásként járt a megérdemelt újrázás. A repeta – az ihaj csuhajos számokból. S akkor ki ne felejtsem a mély interjút amit magam hoztam össze. Miközben az aznapi szülinaposokat személyesen köszöntötte – dalban és tortával – feltettem a nagy kérdést. Hogyan sikerült ilyen sudárra fogynia. Nem sikerült összezavarnom.
A művész gondolkodás nélkül megsúgta a nagy titkot.
Nem kell enni.
Megjegyeztem.
Ebben is maradtunk. Majd jöttek a közös fotózások. Ebből Bajusz Gergő az étterem vezetője se maradhatott ki.
/Itt mondom el, hogy a Samsung Edge mobilom százszor jobb képet készített volna – ha nem lenne a szervizben. Immár másodszor.Elnézést a fotók minőségéért, nem gondoltam előre, hogy magam is a produkció hatása alá kerülök. S még dolgozom is ./ 
