Gajdos Imre kollégám, barátom nyitott szemmel jár a városban. Ír és fotóz a régió legjobb tévés riportere. Ha kamerát látok, s nyilatkoznom kell, ma már ez a veszély kevésbé fenyeget rögtön negyven fokos lámpalázam lesz. Dadogok, hebegek, s a fejemen megindulnak az apró vízcseppek. Imre az egyetlen riporter akivel úgy tudtam beszélgetni, hogy elhagyott a félszem s nem jöttem zavarba. Különös kontaktus teremtő képessége van.
Imre szóvá teszi, hogy ezek a pótkocsi szörnyek évek óta rondítják a városképet a hajdani HCM előtt. S a városunkba érkezők ezzel a látvánnyal szembesülnek legelőször. Vajon van e engedélye a hirdetőnek, s mitől lett ez a rész magánterület?
