Hónapok óta veszkődök az okos telefonommal. Túljár az eszemen. Húsz percenként megmakacsolja magát és kiírja – nem kapcsolódik a rendszerhez.
Úr Isten csak nem csináltam valami rosszat. Talán nem vagyunk kompatibilisek, megtudtak rólam valamit – csupa rossz gondolatok kavarogtak a buksimban. A rendszerrel kapcsolatban. Míg végül a miskolci Samsung szervizben egy szájmaszkos hölgy megfejtette a hiba okát. Állítólag az egy éve nem cserélt Vodafonos kártyák okozzák ezt a rejtélyes üzenetet. E miatt fordul elő, hogy hosszú ideig kell várni a kicsengésre. Ez nem az Edge hibája – a vodás rendszeré.
Így aztán irány a villanyrendőr melletti szalon ahol a jegyosztó masina hibája miatt kézi besorolással fogadnak.Ádám az értékesítő egy kicsit morcos, lekezelő. Igazából a helyében magam is az lennék. Hiszen itt van egy ügyfél akivel csak macera van és semmi jutalékot nem jelent. Közli, kicseréli a kártyámat ingyen, de előtte le kellene mentenem az adatokat. Válaszom, ha már a szolgáltató hibázott akkor tegye meg nekem ezt a szívességet. Már csak azért is mert én se rendezkedtem be otthoni, SIM kártya adatok másolására. Mondja, sajnálja, megtenné, de neki sincs hozzá semmi eszköze.
Na ilyenkor már skálázni készülök. Egy akkorddal feljebb kezdem. Látom Ádám hajlítható. Körbe érdeklődik a szalonban, hogy kinek van ilyen másoló kütyűje. Mintha nem tudná, hogy a hátsó traktusban ne lenne. Lustaság, fél egészség .
Megkapja, megszerzi – egyre aranyosabb az Ádám – és másol majd úri módon lerendezi a problémát. Kapok egy új kártyát – s hála az égnek az okos telefonom kezd magához térni.
Megjegyzem a szolgáltatók egyre slamposabbak. Kivétel nélkül. Kezd elharapódzni a szokás, hogy semmi veszik az ügyfelet. Hogy mi lehet ennek az oka? Próbálom majd megfejteni.
Különben ma olvastam egy érdekes cikket. Hogyan vegyük észre, hogy lehallgatják a telefonunkat. Van négy öt jel ami arra utalhat, hogy másokat is érdekli a dumánk. Például intő jel, ha megnő az energia fogyasztás , a szokásosnál hamarabb merül le. Időnként felvillan mintha üzembe helyeznék. Lassabban, olyan hezitáló tempóban kezdi a kicsörgést. Sorolhatnám még a diagnózist, de felesleges. Mindannyian fontosságunk tudatában hisszük, hogy valaki lehallgat. A nagy testvér. Egyébként ez a kezdődő paranoia első enyhe ismérve.
